Nil nocere
Kérdés, hogy elég-e ennyi? A XX. század során azonban ezek a rettegett betegségek szép lassan megszelídültek, amit sokan a medicina fejlődésével, mások inkább az általános gazdagodás, a táplálkozási és a szociális viszonyok javulásával magyaráznak. Mint köztudott - napjaink Magyarországában a keringési rendszer megbetegedései felelősek az emberek több, mint felének haláláért, ezt követik a daganatos betegségek, majd a balesetek, a krónikus nem fertőző betegségek, a májzsugor, az öngyilkosság s csak a hetedik helyen állnak az egykori - igaz kicsit más jellegű fertőző betegségek. Mi is ennek a változásnak a jelentősége, mennyiben módosítja a betegségekkel, a gyógyítással-gyógyulással kapcsolatos gondolkodásmódunkat ez a jelenség? A betegségekhez való hozzáállás, a betegségek kialakulásában közrejátszó tényezők miatti egyéni-közösségi felelősség lényegesen átalakult. A ma betegségeiért ugyanis - a korábbiakkal ellentétben - sokkal inkább mi magunk vagyunk felelősek. Unos-untalan harsogva halljuk ugyan, hogy a dohányzás, a testmozgás, az étkezés, a cigaretta, az alkohol, a rohanás, az idegeskedés, az önmérséklet hiánya az utakon, az érzelmeink mi mindent okoznak, de abba nagyon kevesen gondolnak bele, hogy tényleg ezek miatt veszítjük el ismerőseinket, ezek pusztítanak el minket magunkat is szinte kivétel nélkül, hogy életmódunk, civilizációnk lett a vesztünk. Egészségi állapotunkért érzett személyes felelősségérzetünk, gondolkodásmódunk azonban nem követték a változásokat ! Az egészségről, betegségekről, a gyógyulásról, a gyógyításról alkotott világképünk alapvető megváltoztatására lenne szükség már pusztán ezeknek az információknak birtokában is: a fent említett kockázati tényezők - - kívül esnek a medicina hatókörén, az egyetlen, felvilágosító szerepet kivéve. A szeretet, a gondoskodás, a figyelmes segítés sokszor nagyobb szerepet játszik egészségi állapotunk alakulásában, mint tényleges fizikai állapotunk - s ez nem valami sivatagi zugpróféta megállapítása. Mindezen gondolatok, illetve tudományosan sokak által elfogadott tények a közgondolkodásba nem vertek gyökeret. A magyar ember azonban ha beteg, orvoshoz szalad, s ott gyógyszert követel. Nyugtatót kérünk, vérnyomáscsökkentőt, megfázás elleni tablettát, fájdalomcsillapítót. Nem hiszi el a társadalom bajaival foglalkozóknak azt a megállapítását, hogy egészségi állapotunkat az intézményesített egészségügyi hálózat csak körülbelül negyedrészben befolyásolja. A legtöbb ember ennek ellenére úgy tartja - talán a gondoskodó szocialista állam imprintingjétől is vezérelve, hogy a betegséget az orvos gyógyítja - gyógyszerrel, vagy ha nagy a baj - műtéttel; csak a gyógyszert kell bevenni, s a műtőasztalra kell felfeküdni... Ha Luther kortársunk lenne és orvosként tevékenykedne, már gyűjtené pénzét, hogy valamelyik híradó után a TV-ben kihirdethesse: ne higgyük, hogy csak latinul hallgathatjuk az igét, hogy üdvösségünk megszerezhető a felkent orvosok tevékenykedésével, miközben nekünk tétlenség szerepünk. Végkövetkeztetés : nekünk is aktívan közre kell működnünk a gyógyulás érdekében, hinni és akarni kell - ez a harmadik évezred üzenete!
Drinfo Forrás: http://www.medimix.hu |