A vírusokról

Az emberi patogének egy jelentős része virális, azaz olyan kórokozó, amely a lét és a nemlét határán táncol. A vírusok tudniillik olyan élőlények, amelyek más, fejlettebb szervezetek sejtalkatrészeit használják fel a saját reprodukciójukhoz.

A vírusoknak tudniillik csak proteinekből álló kapszidja és abban rejlő örökítőanyaga van. Saját rendszerük képtelen lenne az önerőből történő szaporodáshoz. A vírusok elleni védekezés nehézsége pontosan ebben rejlik.
A vírusok ellen leghatékonyabban az immunrendszer képes harcolni, ezért kiváló metódus a vakcinálás. Vannak azonban olyan rafinált vírusok, amelyek olyan gyorsan váltogatják az antigén tulajdonságaikat, hogy technikailag szinte képtelenség hatékony vakcinát kifejleszteni (HIV).

A gyógyszeres kezelés során úgy kell harcolni ellenük, hogy valójában a gazdaszervezet sejtjei ellen harcolunk. Az antivirális készítmények azokra a sejtalkotórészekre fejtenek ki gátló hatást, amelyek a reprodukcióban vesznek részt. A vírusok egy része hajlamos arra, hogy a szervezetben meglapuljon, csak arra várva, mikor lesznek a legkedvezőbb körülmények egy kis gondtalan szaporodásra.
A vírusok egy speciális faja, az ún. lassú vírusok vagy prionok még a "hagyományos" vírusoknál is primitívebb struktúrák. Csak fehérje alkotórészeik vannak, amelyek valamely, még a sejtbiológusok előtt is kissé homályos metódussal képesek a szaporodásra és betegségek kialakítására (pl. kergemarhakór, kuru, Kreutzfeld. Jacobs szindróma, stb).

A szervezetben történő meglapulásra leginkább a herpeszvírusok képesek. Mind a simplex, mind a zooster fajok képesek az idegrendszer egyes elemeiben "szundítani".
Az övsömör, vagy orvosi nevén herpes zooster betegség oka nem más, mint a bárányhimlővírus újraéledése a szervezetben. Minél fiatalabb életkorban esik át a csecsemő vagy gyermek a bárányhimlőn, annál hamarabb szűnik meg a vírussal szembeni "védettség", mivel a vírus egy életen át fennmarad a szervezetben. Az idegek mentén vándorolva az idegdúcokban ül meg, és az erősen legyengült testben övsömör képében kel újra életre. Az elmondottakból következik viszont az, hogy az övsömörben szenvedő felnőtt környezetében 10-14 nap lappangási idő után bárányhimlős lesz minden gyermek, aki ezen a kiütéses fertőző gyerekbetegségen még nem esett át.

Az "övsömör" nevét meghazudtolva nem az övnek megfelelő helyen fordul elő. Viszont jellegzetesen övszerűen, körben helyezkednek el a bőrjelenségek egyik vagy mindkét testfélen, amelyeket 2-3 nappal felfedezésük előtt az adott ideg beidegzési területén fájdalom előz meg. Ezért sokszor a fájdalom miatt epekőre, vesekőre vagy még szívinfarktusra is terelődhet a gyanú a hólyagocskák megjelenése előtt. A gyulladt, vöröses alapon egymás mellett elhelyezkedő hólyagocskák először a bárányhimlős hólyagokhoz hasonlóan tiszta bennékűek, majd később gennyessé válnak. Egy-két napig folyamatosan új hólyagocskák megjelenésével kell számolni, amelyek egy idő után megnyílnak, nedvedzenek, pörkösödnek, majd leszáradnak.

A tüneteket láz és rossz közérzet kíséri. A teljes gyógyulás körülbelül 2-3 hetet vesz igénybe. Az övsömör leggyakrabban a mellkason, az arcidegek ellátási területén és a keresztcsonti tájékon fordul elő. A fájdalom szerencsés esetben csak néhány hétig tart, de van, hogy hetekig, sőt hónapokig fennmarad a betegség után. Jellege az érintett területen lehet éles-hasító, vagy ellenkezőleg állandóan fennálló-bizsergető. A herpes zoosteres betegnek súlyosabb esetben ágyban kell maradni, valamint a hólyagocskákat fertőtlenítő és szárító hintőporozással kell ápolni. Fiatal korban mindenképpen valamilyen betegséget kell kutatni a legyengült immunrendszer okozta fertőzés kiújulásának a hátterében.

www.pandasecurity.com
alpha.mini.pw.edu.pl
www-rohan.sdsu.edu