Allergiás légúti betegségek

 
A krónikus allergiás légúti megbetegedések közé a hörgőasztma, a szénanátha/allergiás nátha és az ehhez gyakran csatlakozó allergiás kötőhártya-gyulladás sorolható. Hazánkban a gyermekek és fiatal felnőttek 2-5%-a szenved asztmában, s ennek a számnak 2-3-szorosa valamilyen fajta allergiás náthában.

                                                           
 A tünetek kiváltásában a házi porban élősködő atka, a levegőben szálló virágporok (pollen), a lakásban vagy a lakás környékén tartott állatok tolla, szőre, egyes penészgomba-féleségek játszanak szerepet; ezek okozzák az allergiát, azaz a túlérzékenységet.

Ugyanakkor a környezet ártó tényezői: a légszennyeződés, a kipufogógázok és mindenekelőtt a dohányzás, mint rohamot, panaszt kiváltó tényezők játszanak fontos szerepet.

Tünetek

Az asztma nehézlégzéssel, köhögéssel, fulladással és mellkasi szorítás érzéssel jár - mindez rohamokban jelentkezik a betegeknél.

Az allergiás náthára az orrfolyás, tüsszögés, orrviszketés és legsúlyosabb panaszként az orr eldugultsága jellemző. Az allergiás náthához gyakran társul hasonló eredetű kötőhártya-gyulladás, ennek fő tünetei a szem vörössége, viszketése és a színtelen váladékcsorgás.

Mi okozza?

Az elmúlt 10-15 évben tisztázódott, hogy a folyamat hátterében egy speciális gyulladásos jelenség, az ún. allergiás gyulladás áll. A kórképek gyakoriságának kialakulásában döntő szerepe van életmódunk megváltozásának, a technikai civilizáció magas szintjének (védőoltások, antibiotikumos kezelés, nagyfokú környezeti tisztaság stb.).

Mindezek következtében immunrendszerünk eltolódott az allergiás megbetegedések irányába, az erre ható sejtek és a sejtekből származó anyagok kerültek túlsúlyba.

Terápia

Ezeket a megbetegedéseket teljes mértékben meggyógyítani nem lehet, de a korszerű kezelési eljárásokkal a betegek nagy része tünetmentessé tehető és teljes, aktív életet élhet. Természetesen a megismert allergéneket el kell távolítani környezetükből, már amennyire ez lehetséges.

Ahogyan az elmúlt évtizedekben szaporodtak ezek a megbetegedések, úgy szaporodtak az ellenük ható kiváló gyógyszerek is. Az asztmás, allergiás gyulladás leghatékonyabb gyógyszere egy hormonhatású készítmény, az ún. szteroid. Tabletta vagy injekció formájában adagolva előbb vagy utóbb mellékhatások (súlynövekedés, az arc kikerekedése, emelkedett vércukor és vérnyomás és még sok egyéb súlyos mellékhatás) felléptére lehet számítani.

Különböző inhalációs (belégzési) technikák segítségével lehetőség van a gyógyszereket közvetlenül a légutakba juttatni, több nagyságrenddel csökkentve ezzel a bejuttatandó gyógyszer mennyiségét és így elkerülni az említett mellékhatásokat.

Az inhalációval bejuttatandó gyógyszerek egy része tartályban van, folyadékban oldott állapotban és hajtógázok segítségével, porlasztott formában jut be a tüdőbe. Ezt nem mindenki tudja könnyen használni, azonban különféle segédeszközök állnak ma már rendelkezésre, amelyek ezt a folyamatot megkönnyítik.

A betegek többsége az ún. enyhe perzisztáló asztmások csoportjába tartozik: tüneteik ritkábban jelentkeznek és nem feltétlenül súlyosak. Ezek a betegek sokszor évekig tünetszegények lehetnek, előfordul, hogy csak az elhúzódó köhécselés vagy a fizikai terhelés (futás, lépcsőzés stb.) hatására megjelenő nehézlégzés okainak keresése kapcsán derül fény az asztmájukra.

Az utóbbi évek vizsgálatai bebizonyították, hogy már az asztma ezen korai stádiumában is zajlik a légúti nyálkahártyában maradandó károsodásokhoz és a légzésfunkció beszűküléséhez vezető allergiás gyulladás, melynek folyamatai szerepet játszanak a visszatérő nehézlégzések kialakulásában, valamint a fizikai terhelhetőség csökkenésében.

Egy, az eddigi legtöbb asztmás beteg bevonásával végzett vizsgálat adatai alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy az enyhe asztmás betegek korán elkezdett inhalációs gyulladáscsökkentő kezelése közel felére csökkentette az asztmás rohamok számát, valamint a betegek tüneteit és késleltette a súlyos nehézlégzés kialakulását.

A szénanáthás betegnél enyhe esetben a tünetekért elsősorban felelős hisztamin ellen ható gyógyszerek is elegendőek. Ha azonban a tünetek napi több órán keresztül fennállnak, akkor ezt ki kell egészíteni az orrba bejuttatott gyulladáscsökkentő készítményekkel; különösen az orrdugulással járó esetekben ezek használata szinte elkerülhetetlen.

Korszerű gyógyszerek

Jelenleg a legkorszerűbb gyógymódnak számít a gyógyszerek száraz por formájában történő belélegzése, amelyekhez többféle eszközt szerkesztettek. Ezek egyikében 100 vagy akár 200 adag gyógyszer is elfér. Egy kézmozdulattal betöltenek egy adagot a betegek a beszívásra és egy határozott belégzéssel a gyógyszer túlnyomó többsége a tüdőbe kerül, majd a kívánt terápiás hatás kifejtése után gyorsan kiürül a szervezetből. 4-5 évnél fiatalabb gyerekek ezt a határozott belégzést nem tudják még elvégezni, az ő számukra a hajtógázas spray a hozzá tartozó segédeszközzel vagy az elektromos porlasztók jelentik a megoldást.

A másik alapvető gyógyszeres kezelési forma a hörgőtágítás. A hörgőgörcs okozza a legtöbb panaszt, a fulladást a betegeknél; amelyet szintén közvetlenül a tüdőbe juttatható és célzottan hörgőtágítást okozó gyógyszerekkel lehet kezelni. Ezek a belélegzést követő néhány percen belül oldják a hörgőgörcsöt és a hatásuk legalább 4-5 óráig tart, de az elmúlt 10-15 évben olyan hörgőtágítók is forgalomba kerültek belélegezhető formában, amelyeknek a hatása szintén néhány percen belül kialakul és akár 12 óráig, sőt kivételesen annál tovább is eltarthat.

A legutóbbi időben az a törekvés, hogy a hörgőtágítót és a gyulladáscsökkentőt egy eszközbe tegyék annak érdekében, hogy a betegnek csak ezt az egy készüléket kelljen naponta egyszer vagy legfeljebb kétszer használnia.

 

allergiainfo


Forrás: http://www.medimix.hu