Gyermekbetegségekről szülőknek

1. Koraszülöttség

Magyarországon a megszületett újszülöttek körülbelül 7%-a (évente megközelítőleg 6000 újszülött) koraszülöttként (2500 g alatti születési súly és/vagy a terhességi idő rövidebb 37 hétnél) jön világra. A kérdés kiemelt feldolgozása azért is indokolt, mivel a koraszülöttség gyakran társul különböző súlyosságú betegségekkel. Ráadásul a koraszülötteknek későbbi életkorukban is lehetnek olyan egészségügyi gondjaik, melyek éppen koraszülöttségük miatt jelentkeztek. A koraszülött újszülött méhen kívüli élethez történő gyors alkalmazkodása elsősorban főbb szervrendszereinek (vérkeringés, légzés, veseműködés, emésztés) éretlensége miatt nehezített. További gondot jelent, hogy a lerövidült terhességi idő miatt eltérések tapasztalhatók a hormonháztartásában és elmarad az anyai, fertőzések elleni immunanyagok méhlepényen keresztüli átjutása is. Mindezeket súlyosbíthatják magát a koraszülöttséget kiváltó olyan anyai tényezők - például bizonyos gyulladásos folyamatok -, amelyek még külön terhet rónak az egyébként sem egészséges újszülöttre, sőt külön gyógykezelést is igényelnek (infúziók, inkubátor, gyógyszerek). Napjaink orvosi technikai fejlettségének eredményeként a koraszülöttek döntő többsége gyógyultan távozik a kórházból, de a kórelőzmények miatt fokozott gondosságú ápolást, gondozást igényelnek. Gyakran szorulnak gyakoribb, kis adagokkal történő speciális táplálásra, fokozott vitamin- és ásványianyag-igényük van, a későbbi életkorukban fokozott eséllyel bírnak különböző, következményes gondokkal (szemészeti, központi idegrendszeri, szív és érrendszeri gyógykezelési igények). A szülők felelősége a szoros otthoni kapcsolattartás mind választott háziorvosukkal, mind a védőnőkkel, akiknek szakmai tapasztalatai segítik a koraszülött kisbabák mind probléma-mentesebb testi és szellemi fejlődését.

2. Újszülöttkori szűrővizsgálatok

Az újszülöttkori - közvetlenül a megszületést követően, az újszülött-osztályon elvégzett - szűrővizsgálatok rendkívüli jelentőséggel bírnak a kiszűrt babák későbbi életvitelének vonatkozásában. Van olyan próba, amely az élettel összeegyeztethetetlen anyagcserezavarra (tejcukor lebontási zavar) derít fényt, míg mások súlyos betegségek megelőzését teszik lehetővé (a hormonháztartás betegségei, a hallórendszer eltérései, veleszületett csípőficam). A vizsgálatok elvégzését bejegyzik az újszülött kórházi "kiskönyvébe", amelyet a szülők gyermekük hazaadásakor megkapnak.

3. Az anyatej

Az anyatej a legtermészetesebb és így a legegészségesebb emberi táplálék. Az újszülött, később a csecsemő fejlődéséhez szükséges valamennyi összetevőt tartalmazza, mesterségesen nem állítható elő. Energia, folyadék, vitamin, enzim, valamint ásványi-anyag forrás. Sajátos immunanyagai segítségével véd a fertőző betegségek ellen, mindemellett élő sejteket is tartalmaz, melyek immunmemóriájuk kapcsán speciális fertőzések (az édesanya korábbi betegségei) elleni védekező sajátosságokat is biztosítanak a baba számára. Természetes, "steril" fogyasztási módja, a szoptatás, egyedüli lehetőség az anya és a csecsemő nem csak testi, hanem pszichés kapcsolatára is. Manapság az sem elhanyagolható tényező, hogy a legolcsóbb tápanyag a csecsemő számára. Kizárólagosan javasolt táplálási módszer a csecsemő hat hónapos koráig, de a későbbiekben is melegen ajánlható az egyéb táplálékok kiegészítéseként.

4. Láz

Az emelkedett testhőmérséklet (végbélben mérve 38 °C fok felett, hónaljban mérve 37,5 °C felett) a leggyakoribb csecsemő- és gyermekkori kórtünet. A szervezet sajátos védekező módszere, mikor is a bekerült baktériumok, vírusok, esetleg nem kiüríthető egyéb anyagok hatására a beteg hőközpontja magasabb szintre állítódik be. Veszélyeket a különböző szervrendszerek, elsősorban a központi idegrendszer és a vérkeringési rendszer működésének megzavarása miatt rejt magában. Csillapítására fizikálisan, a hőleadás megkönnyítésével, szellős öltöztetéssel, hűtőfürdő és/vagy borogatások alkalmazásával, valamint gyógyszeresen, lázcsillapítók adásával van lehetőség. A lázas beteget, lázcsillapítást követően, mindig vigyük orvoshoz. 38,5 °C felett sürgősen, mivel az ilyen magas testhőmérséklet, különösen csecsemők és kisdedek esetében idegrendszeri görcsállapotot okozhat. Lázcsillapítás közben, valamint utána is, mindig adjunk bőven folyadékot (ne vizet, hanem hűvös, cukrozott teát, vagy palackozott gyümölcsleveket) a betegnek, mivel a hőleadás jelentős folyadékveszteséget okoz. A láz okozta görcs jellegzetessége, hogy ismétlődésre hajlamos, ezért ha már előfordult, akkor már az alacsonyabb, de emelkedett testhő is csillapítandó, illetve lázgörcs megelőzésére szolgáló, összetett kúp (háziorvos által receptre felírt, hűtőben tárolható) adandó a betegnek.

5. Kiütések a bőrön

A bőrön jelentkező, szemmel látható eltérések fontos betegségtünetként értékelendők a korai életkorban. Nem mindig fertőző betegség részjelenségei, de döntő többségben különböző vírusok, vagy baktériumok a kórokozók. Mindemellett allergiás vagy emésztéses eredetűek is lehetnek, társulhatnak gyógyszerhatásokhoz (leggyakrabban antibiotikumokhoz, gyulladás- és lázcsillapítókhoz), illetve fizikai behatások (elsősorban hideg, meleg, mechanikai ingerek) is kiválthatnak bőrjelenséget. A kiütéses beteget sürgősen mutassuk meg orvosnak, mivel sok közöttük a fertőzéses kóreredetű, mikor is a beteg elkülönítése, valamint speciális gyógykezelése (esetleg családtagjainak kezelése is) szükséges. Sajátos, ritka, de nagyon súlyos lefolyású kórkép (lásd később, az ún. "rettegett fertőző agyhártyagyulladás") első tünete is lehet az elsősorban a törzsön vagy a csípőtájon jelentkező bőrjelenség!

6. Hasmenés, hányás

Hasmenés gyakori, 24 óra során három, vagy többszöri vizes, laza, nem összeálló, esetleg bűzös, gennyes vagy véres székletürítés esetén áll fent. Megjegyzendő, hogy az anyatejes csecsemő minden pelenkázáskor észlelhető citromsárga vagy narancsszínű székletürítése normálisnak tekintendő. A hasmenés leggyakrabban fertőzéses eredetű, ritkán anyagcsere, vagy hormonháztartásbeli betegség tünete lehet. Súlyosabb formájában jelentős folyadék- és sóháztartásbeli zavart okozhat, ezért az elveszített anyagok (víz és sók) pótlása feltétlenül indokolt. Fontos, hogy a szájon keresztüli folyadék mindig tartalmazzon sókat és cukrot, mivel ezen összetevők külön adva nem szívódnak fel. Ilyen speciális, por alakú keverék gyógyszertárban beszerezhető, teával, esetleg a beteg kedvelt gyümölcsfolyadékával feloldva szájon keresztül alkalmazandó. A hasmenés otthoni körülmények között addig uralható, míg a beteg szájon keresztül itatható, vagyis amíg nem társul hányással. Hányás, mint tünet, az előbb felsorolt, hasmenést is okozó állapotok mellett különböző szervrendszeri - elsősorban idegrendszeri, hasűri gyulladásos vagy húgyúti - betegségekhez is társulhat. Első mérgezési (gyógyszer, alkohol) tünet is lehet gyermekkorban. Szintén jelentős só- és vízháztartásbeli zavart okozhat, ez esetben a beteg kizárólagosan csak kórházban gyógykezelhető. Ezen kiszáradásos anyagcserezavar otthoni, viszonylag korai tünetei az alábbiak:

• kevesebb vizeletürítés (száraz pelenkák)
• csecsemő esetén besüppedt nagykutacs
• száraz, ráncolható bőr
• puhább szemgolyók
• szomjúságérzés
• megváltozott viselkedés (feltűnő nyugodtság vagy nyugtalanság)

Különlegesen jelentős, amennyiben idegrendszeri sérülés gyanújához (pl. fejre esés a pelenkázóról, elesés, beszorult koponya, közlekedési balesetek) társul a hányás, mivel ekkor ez a tünet az agynyomás fokozódásának első jele lehet. Ilyen esetben irány a kórház, a betegség ugyanis azonnali kórházi gyógykezelést igényel. A továbbiakban fontos, hogy hányó csecsemőt vagy gyermeket soha ne hagyjunk egyedül, vagy fekvő testhelyzetben (mindig ültessük fel, vagy megemelt fejjel fordítsuk oldalra), megelőzendő, hogy a hányadék a légutakba jusson.

7. Balesetek, mérgezések

Manapság a gyermekgyógyászati intenzív- vagy sürgősségi ágyak jelentős hányadán a balesetet szenvedett, vagy különböző eredetű mérgezésben szenvedő kisdedek és gyermekek fekszenek Európa szerte. A kérdés súlyát jól jellemzi, hogy baleset vagy mérgezés miatt több gyermekbeteget veszítünk el évente, mint fertőző betegségek miatt. A balesetek jelentős hányada közlekedési eredetű, de magas az otthoni (pl. áramütés, magasról leesés), valamint a "szabadidős balesetek" (uszoda, játszótér, sport) száma is. A jelentéktelennek ítélt baleset után is sürgősen jelentkezzünk orvosnál, aki majd dönt a további szükséges vizsgálati, illetve gyógykezelési módokról. A gyermekkori mérgezések döntő többsége fokozottabb szülői-felügyelői gondossággal megelőzhető lehetne. Szándékos, önkezű mérgezés elsősorban a gyermekkor vége felé, viszonylag ritkán fordul elő. Az érintettek a későbbiekben sajátos szakorvosi gondozást igényelnek. A mérgezést szenvedettek jellegzetesen kisdedkorúak (1-3 éves életkor), többnyire könnyen hozzáférhető, otthoni gyógyszert (vérnyomáscsökkentő, központi idegrendszerre ható szerek, fogamzásgátlók, "fogyasztószerek", stb.) vesznek be, vagy fogyasztanak mérgező hatású vegyületeket (állati mérgek, háztartási vegyszerek, fagyálló folyadék, stb.). Az esemény gyakran nem a kisded otthonában történik (nagyszülőknél, vendégségben), ahol az érdeklődő, a későbbi beteg, felfedezi a káros anyagot. Amikor észleljük a lezajlott eseményt és gyógyszer (nem vegyszer!) bevételről van szó, próbáljuk meghányatni a beteget (mutatóujjunkkal izgassuk a garatfalat), hívjunk mentőt és vegyük magunkhoz az érintett szert, mielőtt kórházba kísérjük a beteget.

8. Csecsemőkori bölcsőhalál

Magyarországon viszonylag ritkán előforduló (az éves születésszám 1-2 tízezreléke) tragikus helyzet, mikor is az egészségesnek ismert csecsemőt váratlanul, leginkább a kora reggeli órákban halva találják. Az állapot Észak-Európában gyakoribb. A kórboncolás sem magyarázza meg a halál okát, mely máig ismeretlen. Családon belüli ismétlődés előfordul, zsúfolt környezet, illetve annak szennyezése (dohányfüst) hajlamosító tényező. Testhelyzettel való összefüggését is leírták (hason fekvő helyzetben gyakoribb). Amennyiben a családban korábban előfordult, érdemes a gyermeket otthoni légzés-monitorral figyelni, ami a szülőknek is biztonságérzetet nyújthat. Beszerzéséhez majd beüzemeléséhez a családorvos ad segítséget.

9. Gyógyszer- és ételérzékenység

Mindkét kóros állapot gyakori és nagy gond a felnövekvő gyermek gyógyszerelése és mindennapi táplálása vonatkozásában. A gyógyszerérzékenység lehetősége, illetve fennállása a valóságosnál sokkal gyakrabban merül fel mind a szülőben, mind a gyermek orvosában. Ennek oka az, hogy egyes csecsemő- és gyermekkori betegségeket (elsősorban vírusfertőzéseket) gyakran kísérnek olyan tünetek - elsősorban bőr- vagy emésztőrendszeri elváltozások - melyek egyebekben elsősorban túlérzékenységi állapotokra jellemzőek. Így a beteg gyermek felesleges "bélyeget kap", amelyet az egész élete során visel. A feltételezett gyógyszerérzékenységben, amely elsősorban bizonyos antibiotikumokra és lázcsillapító gyógyszerekre vonatkozik, nem érdemes kételkedni, a tényt azonnal közölni kell a gyermeket vizsgálni szándékozó orvossal, illetve ha gyógyszert vásárolunk, gyermekünkkel. A feltételezett gyógyszerérzékenység biztonságos kizárása csak speciálisan felszerelt laboratóriumban, a beteg vérsejtjeinek bonyolult vizsgálatával lehetséges. Az ételérzékenység kérdése a mindennapokban elsősorban olyan természetes táplálék-összetevőket érint, mint a tehéntejfehérjék, valamint a tojásfehérje. A kórállapot sajátossága, hogy családi halmozódást mutat (örökletes hajlam), valamint sokkal gyakrabban fordul elő azon csecsemőknél, kisgyermekeknél, akik csak rövid ideig, vagy egyáltalán nem kaptak anyatejet (korán mesterségesen táplálták őket). A kórállapot tünetei szerteágazóak, az ételérzékenységet okozó tápanyag-összetevő elfogyasztása után röviddel - perceken, de legkésőbb 1-2 órán belül, vagy késleltetve, 1-2 nap múltán - jelentkeznek. A jellegzetes tünetek a következők: bőrkiütés, viszketés, hányás, hasmenés, arc- vagy végtagduzzanat, belégzési nehezítettség (a gégenyálkahártya duzzanata, életveszélyes tünet), hőemelkedés. Allergiás próbát, az ételérzékenység bizonyítását kizárólagosan csak kórházi körülmények között szabad végezni. A valódi ételallergia nem "kinőhető" betegség, változó súlyossági fokban végigkíséri az érintettet egész élete során.

10. A "rettegett fertőző agyhártyagyulladás"

A gyermekkori agyhártyagyulladást leggyakrabban vírusok és egyes baktériumok okozzák. Manapság az antibiotikus gyógyszerek széles körű alkalmazása és hatásossága miatt szerencsére csak ritkán fordul elő. Tünetei a következők: hőemelkedés vagy láz, fejfájás, hányás, a viselkedés megváltozása, súlyos esetben eszméletzavar, görcsök. Sajátos formája a "rettegett fertőző agyhártyagyulladás", amely közösségben (bölcsőde, óvoda, kollégium, laktanya) ismételten fordulhat elő a behurcolt baktérium légúti terjedésével. A kórokozó egyetlen túlélési helye az emberi garatnyálkahártya, a gyermekek és felnőttek 5-30%-a tünetmentesen hordozza, mígnem speciális helyzetben (a szervezet átmeneti immungyengesége, a baktérium aktivitásának fokozódása), szerencsére igen ritkán, súlyos betegséget okoz. Az érintettek életkora jellemzően 1-3 év, illetve a késői serdülőkor. A betegség leginkább a késő őszi és a téli hónapokban jelentkezik. Védőoltás csak a baktérium egyes törzsei ellen áll jelenleg rendelkezésre, így világszerte előfordul. Nem csak a betegek, hanem a szoros kontaktszemélyek (közösségi társak, szobatársak, családtagok) gyógykezelése is szükséges. A kórkép sajátos, súlyos formájára az jellemző, hogy a betegség lefolyása során agyhártyagyulladás kialakulására idő szűke miatt nincs lehetőség. A beteg a keringési elégtelenség és agynyomás-fokozódás tünetei között néhány óra alatt meghal. A ritka, de rendkívül súlyos, 50-80%-ban halálos kórképnek sajátos kórlefolyása van. A leginkább érintett életkori kategória a kisdedkor (1-3 évesek). A betegség a közösségbe járó betegen általános, nem jellemző tünetekkel (1-1 hányás, hőemelkedés, nyűgös viselkedés, bágyadtság) délután-este kezdődik. Ekkor, amennyiben orvoshoz/ügyeletre viszik a beteget, kifejezett gyanújelek hiánya miatt általában nem kerül kórházba, a szülők tüneti szereket alkalmaznak. Otthon az ágyba fektetett, felöltöztetett gyermek "jól alszik", nem ébred fel, feltűnően nyugodt. A szülő gyakran csak reggel, mikor a gyermek nem ébred fel, észleli a bajt, az eszméletzavart, illetve a jellemző, bevérzett kiütéseket a törzsön, csípőtájon, végtagokon. Ezután, még abban az esetben is, amennyiben sürgősen kórházba kerül a gyermek, a kórlefolyás rendkívül gyors, néhány órán belül halálhoz vezethet a baktérium termelte mérgező hatású anyagok vérben történő felszaporodása miatt, melyek elsősorban a központi idegrendszerre és a véralvadási rendszerre, valamint a szívizomra fejtenek ki káros hatást. Mindezt megelőzendő tanácsoljuk a szülőnek, hogy nem súlyosan betegnek ítélt kisdedét lefektetés után ismételten, többször ellenőrizze (levetkőztetve nézze át a bőrét kiütést keresve, ébressze fel, itassa meg, így ellenőrizve a tudatállapotát), és a legkisebb gyanújel esetén azonnal vigye orvoshoz, illetve kórházba. Órák, sőt percek is számíthatnak a betegség lefolyása szempontjából, mely időben hatásosan kezelve gyógyítható.

11. Mikor forduljunk orvoshoz?

Minél fiatalabb a beteg, annál korábban. A tartalék segédanyagok ugyanis, pl. az energiahordozók, a só-vízháztartást fenntartók mennyisége az életkorral fordítottan arányos. Jelentős általános betegségtünet lehet a fáradékonyság (nehezen, meg-megállva szopik az újszülött, nem játszik a nagyobb csecsemő). Hányás, hasmenés, hőemelkedés, láz, bőrkiütés, sárguló szemgolyók, előemelkedő vagy besüppedt nagykutacs, feltűnő nyugtalanság, fájdalomra utaló erőteljes sírás jelentkezése esetén keressük fel háziorvosunkat, vagy a gyermekorvosi ügyeletet. Jellemző csecsemő-, kisdedkori sajátság, hogy a beteg kezével úgymond "rámutat" (fogdossa, simogatja, vakarja) a fájdalmas területre. Így a fülre, torokra, hasra - mikor is szintén haladéktalanul el kell vinni az orvoshoz.

12. Mikor hívjunk mentőt?

A légzéskimaradás, a bőr elszürkülése, az eszméletzavar, a görcsállapot (ez lázzal vagy láz nélkül zajló is lehet) feltétlenül mentőszolgálati ellátást igényel. Sajátos, elhúzódó vagy visszatérő betegség esetén (pl. cukorbetegség, asztma, epilepszia) fogadjuk meg a gondozó orvos vonatkozó tanácsait. A hirtelen jelentkező hangszínváltozás (rekedtség), a belégzési nehezítettség súlyos allergiás szövődményre vagy felső légúti gyulladásra, esetleg félrenyelésre utalhat, s ezek mindegyike életet veszélyeztető állapot.

Dr.Temesváry Péter