Elvek, sikerek, kétségek az újraélesztés területén

Élet vagy halál? Bár a kérdés triviálisnak tűnik, a válasz mégsem olyan könnyű, sok tényező befolyásolja. Elképzelhető, hogy a gyógyíthatatlan beteg, akinek súlyos fájdalmai vannak, a halált várná szívesebben, csak legyen gyors és kegyes. Jelenleg a legtöbb országban nem létezik aktív eutanázia. Legfeljebb annyit tehet az egészségügy is, hogy a gyógyíthatatlan betegeket nem éleszti újra. De ki tekinthető gyógyíthatatlannak? Meddig terjed az orvos egyéni döntési joga? Sorolhatnánk a kérdéseket a végtelenségig, de örökké maradnának megválaszolatlanok.

Hosszú évekig dolgoztam gyermekgyógyászati intenzív osztályon, igen sok sikeres újraélesztésben vehettem részt, és csak néhány sikertelen esetünk volt. Mégis, ha az "új élet" minőségét nézem, utólag kijelenthetem, hogy nem mindig tettünk jót a beteggel, legfeljebb a körülmények késztettek bennünket az életfunkciók mindenáron való visszahozására.

Korántsem mindegy, hogy milyen lesz az "új" élet. Bekövetkezhet agykárosodás, kóma, bénulási epilepszia stb. Az újraélesztés intézkedései csak addig ésszerűek, amíg a kielégítő szervfunkciók visszaállítása lehetséges, illetve ha a halálhoz vezető történéseket nem gyógyíthatatlan betegség indította el.

Rendkívül fontos az időtényező! A keringés és a légzés megszűnését követően kb. 5 perc múlva az agy visszafordíthatatlanul károsodik, az oxigénhiány következtében. Természetesen a környezet hőmérséklete nagymértékben befolyásolja ezt. Többször láttuk és olvastuk, hogy a "vízbefulladtak" újraélesztése az alacsonyabb hőmérséklet miatt gyakran 5 perc elteltével is sikeres lehet.

Általában sokkal jobbak egy szervi betegségtől mentes fiatal vagy gyermek újraélesztésének esélyei, mint a krónikus bántalmaktól szenvedő, egy-két infarktuson átesett, magas vérnyomásos, cukorbeteg és veseelégtelen illetőé. Nagyobb a túlélési esély egy intenzív osztállyal rendelkező kórházban, mint az országúton. Végül, de nem utolsósorban: rengeteg múlik a képzett szakemberek, orvosok, asszisztensek és ápolók naprakész tudásán, problémamegoldó képességén. Gyors felismerés, célszerű, stresszmentes cselekvés, bármiféle pánik hiánya - erre van szükség!

Talán megdöbbentően hangzik, de sokszor nem is olyan könnyű eldönteni, hogy valaki él-e vagy halott. Az altatószert vagy nyugtatót bevett öngyilkos légzése annyira ritka lehet, hogy a laikus azt hiszi, nem is él. Egy nitrátos kútvízből ivott gyermek bőrszíne olyan, mint a hulláé. A balesetet szenvedett, sokkos beteg pulzusa (főleg, ha eszméletlen) jóformán nem tapintható. Egyes szívbetegségek és ritmuszavarok esetén normális szívhangokat szinte nem is hallunk, csak morajlást. Bizonyos balesetek nyomán vagy idegrendszeri történéseket követően a reflexek nem mindig válthatók ki, még fájdalomingerre sem. A tág, fényre nem reagáló pupilla nem kizárólag a halottak sajátossága és sorolhatnám.

Szakavatott intenzíves orvos ezeket a paramétereket a perc töredéke alatt áttekinti, hogy késedelem nélkül felvehesse a harcot az életért.
Létezik egy bölcs tanács: élő embert ne élesszenek újra!

Szinte nevetséges, min szokott múlni az élet… Néha elég lenne annyi segítség, hogy az eszméletlen, éppen hányó ember fejét oldalra fordítsuk, hogy ne fulladjon bele saját hányadékába. Évente sokan halnak meg a közutakon éppen emiatt. De a görcsös epilepsziás gyermek is képes belefulladni a levegő útjába kerülő gyomortartalomba, ha nem vesszük észre idejében, és nem fektetjük stabil oldalfekvésbe.

Láttunk már olyat is, amikor a halált egy félrenyelt almacsutka okozta, mely ujjal elérhető mélységben volt a gége bemenetében. Ha idejében gondoltak volna erre, a gyermek még ma is élne! A mogyoró, az üveggolyó és apróbb játékok félrenyelése és a légutakba kerülése életveszélyes állapotot eredményez. A félrenyelést általában heves ingerköhögés kíséri, mely később megszűnik. Az idegen testet vagy kiköhögik, vagy akár a mélyebb légutakba is kerülhet, ahol a mögöttes területeket lezárva légzőfelület-kiesést, tüdőgyulladásokat okozhat.

Találkoztam olyan esettel, amikor egy kisgyermek már hónapok óta járta a kórházakat, mígnem hozzánk került. Kórtörténetében már számtalan antibiotikumos kezelésen esett át, mely igazán nem gyógyította meg. Mellkasi röntgenképeit begyűjtve kiderült, hogy a tüdőgyulladásos árnyék mindig ugyanott volt. A negatív kórtörténet ellenére bronchoszkópiát végeztünk (ez a légutak eszközös vizsgálata, altatásban), melynek során egy ovális alakú, körzőhegytartó műanyagkapszulát kellett eltávolítani. A gyermek ezt követően meggyógyult.

A félrenyelés (aspiráció) veszélye abban áll, hogy a már lenyelt idegen test másodlagosan, egy zökkenésre vagy köhögésre újra a felső főhörgőbe sodródhat, ahol teljes elzáródást okozva fulladáshoz vezethet. Ezért az aspirációra gyanús gyermek szállítását jobb, ha szakszemélyre bízzuk. Életerős felnőtteket és gyermekeket vesztettünk el emiatt, jobb tehát, ha komolyan vesszük a "cigányútra ment" kijelentést.

Dr. Komáromi Tamás