A húgycső betegségei

  A háziorvosi gyakorlatban is rendszeresen előforduló legfontosabb húgycsőbetegségek: fejlődési rendellenességek, gyulladások, sérülések, kövek, szűkületek és daganatok áttekintése során a szerző összefoglalja az egyes betegségcsoportok tüneteit, a diagnosztikai módszereket és a kezelési elveket.

 A leggyakoribb műtéti megoldást igénylő kórkép a húgycsőszűkület. Tapasztalataik alapján ismerteti a kórismézés és a műtéti eljárások jó eredményeket nyújtó lehetőségeit a húgycsőszűkületek kezelésében.

A húgycső a vizeletelvezető rendszer utolsó csőszerű szakasza, összetett záróizomzattal rendelkezik, s a vizeletet aktívan továbbítja a hólyagból a külvilágba. A női húgycső sokkal rövidebb, a férfi húgycső hosszabb és szorosabban függ össze a külső nemi szervekkel.

• Mind a férfi, mind pedig a női húgycsőben ritkán fordulnak elő fejlődési rendellenességek: a húgycső obliteratiója, részleges vagy teljes hiánya, szűkülete, diverticuluma, kettőzöttsége, stb. Gyakoribb a fiúgyermekek hátsó húgycső billentyűje, amely vizelési akadályt képez. A hypospadiasis (a penis ventralis oldalán ectopiás húgycsőnyílás) a leggyakoribb húgycső fejlődési rendellenesség, többnyire a penis görbületével jár együtt. Ritkább az epispadiasis (a penis dorsalis oldalán ectopiás húgycsőnyílás), amely ellenkező irányú penis görbülettel, továbbá a penis, a hólyag, a symphysis és a hasfal különböző fokú fejlődési zavarával társul. Mindezek az elválto zások felismerése és megfelelő sebészeti megoldása a gyermekorvos, ill. gyermek urológiai osztályok feladata. A felnőttkori húgycsőbetegségek nagyobb arányban fordulnak elő a hosszabb férfi húgycsőben, mint nőknél. A fejlődési rendellenességek egy része tünetmentesség miatt nem kerül felismerésre a gyermekkorban, csak később, s ilyenkor már a szövődmények okozta kellemetlen elváltozások vagy kozmetikai panaszok miatt fordulnak orvoshoz a betegek. A hypospadiasis esetek jelentős része a serdülőkorban vagy fiatal felnőtt korban kerül műtéti korrekcióra az urológiai osztályokon. A gyerekek rendellenes vizeléséből következő pszichés traumáinak elkerülése céljából, valamint a korai műtét jobb gyógyulási esélyei miatt is törekedni kell a minél korábbi helyreállító sebészeti megoldásra. A gyermekkorban többnyire sikeresek az egyszakaszos műtéti megoldások (a penis kiegyenesítése, elongatiója valamint a hiányzó húgycső képzése), míg felnőtt korban a többszakaszos műtétek (pl. Cecil-Michalowski féle plasztika) nyújtják a jobb eredményeket. A húgycső-divertikulumok nők és férfiak esetén egyaránt a következményes pangás és fertőzés, az ebből adódó fájdalom, ritkábban a vizelet sugarának megváltozása miatt kerülnek vizsgálatra. Az érzékeny divertikulum jól tapintható a húgycső mellett, azzal összefüggésben. Eltávolítása húgycsősebészetben járatos szakember feladata. A műtét kellemetlen szövődménye fistula képződés lehet.
• A húgycsőgyulladások önállóan többnyire csak a disztális húgycsőszakaszban jelentkeznek. Általában társulnak nőknél hólyaghuruttal, férfiaknál prostatitisszel. A kórokozók a legkülönfélébbek lehetnek: baktériumok (a Neisseria gonorrhoeae ma már szerencsére ritka, a húgycső tuberculosisa önálló kórképként nem fordul elő) közül leggyakoribbak a Gram-negatív pálcák, vírusok, gombák, Trichomonas vaginalis, Chlamydia trachomatis, Ureaplasma urealyticum (mycoplasma). Ez utóbbiak jelentősége és kimutathatósága különösen nőtt az elmúlt évek során. A húgycsőgyulladások egy része iatrogen ártalom: katéterezés, cystoscopia után jelentkezik. Az akut és idült gyulladások tünetei eltérőek. Heveny időszakban jellegzetes a vizeléskor jelentkező fájdalom, égető érzés, húgycsőfolyás (lehet vízszerű, fehér színű vagy sűrű gennyes). A krónikus húgycsőgyulladásra a meatus urethrae reggelente előforduló beragadása, a vizelés fröcskölő jellege, a gyakoribb vizelési ingerek jellemzőek. A gyulladások kezelése többnyire háziorvosi feladat. Szükséges azonban a kórokozó ismerete, tehát húgycsőváladék és vizelet bakteriológia vizsgálat. Hatásos antibiotikum, bőséges folyadék fogyasztás, fűszer és alkoholmentes diéta a kezelés alapja. A terápia csak a teljes gyógyulás után hagyható abba és a szexuális partner egyidejű kezelése is szükséges. Ellenkező esetben, különösen férfibetegek esetén az akut gyulladás tüneteinek csökkenése mellett a folyamat idültté válhat. A tüneteket alig okozó, kezeletlen húgycsőgyulladás (társuló prostatitiszszel) impotenciához vezethet. A makacs, recidiváló, szövődményeket okozó urethritises betegeket szakorvoshoz kell irányítani. A nem kellően kezelt húgycsőgyulladások következménye szűkület lehet.
• A húgycsősérülések különösen izolált formában viszonylag ritkák. Leggyakoribb okuk közlekedési baleset, amelynek következtében számos más szerv vagy szervrendszer is sérülhet. A rendkívül bő vérellátású húgycső sérülésének legfeltűnőbb jele a vér megjelenése a külső húgycsőnyílásban. Az anamnézis ismerete, valamint e vezető tünet helyes értékelése alapján a húgycsősérültet szakintézetbe kell irányítani. A katéterezés sérülés gyanúja esetén tilos! A vizelet elvezetés azonnali megoldására csak suprapubicus cystostomia (percutan cystostomia ultrahang vezérlés mellett) jöhet számításba. A retrográd urethrographia, esetleg urethroscopia alapján d öntünk a sebészeti megoldás idejéről, kiterjedéséről és módjáról. Elülső húgycsősérülések alkalmával a primer rekonstrukció, hátsó húgycsősérülések kezelésében az azonnali vizeletdeviatio és a halasztott húgycső-rekonstrukció nyújtja a legjobb eredményeket (1, 7).
• Az ép húgycsőben kövek általában nem képződnek, de a felső húgyutakból vagy a hólyagból a vizelettel odasodródott kövek gyakran elakadnak. A húgycső-divertikulumokban gyakoribb a kőképződés. A húgycsőben elakadt kő rendszerint heves fájdalmat és a vizelet sugarának megszakadását okozza. A disztálisabb kövek jól tapinthatóak. Eltávolításuk a húgycsőnyílás közelében egyszerű, hiszen idegentest fogóval elérhetők. A proximális húgycsőszakasz köveinek kiemelése szakorvosi feladat: endoscopos, nagyon ritkán feltárásos beavatkozást igényelnek.
• A húgycsőbe rendszerint maszturbációs céllal a legkülönfélébb idegen testeket vezetheti be a beteg, amely ott elakadhat, ki nem húzható a beteg által. Többnyire órák, esetleg napok múlva kerül panaszokkal (fájdalom, vizelési képtelenség, vérzés, folyás) a beteg orvoshoz. A húgycsőben elhelyezkedő idegentestek eltávolítása hasonló a kövek kivételéhez.
• A húgycsőszűkületek (stricturae urethrae) általában férfiakban alakulnak ki. Congenitális, traumás, gyulladásos eredetűek lehetnek, de kialakulhatnak daganatok következtében is. Az iatrogen szűkületek többnyire traumás eredetűek: transurethralis prosztata rezekció, katéterezés, szondázás után lépnek fel, de kismedencei sugárkezelés is vezethet húgycsőszűkülethez. A progresszív szűkületek következménye obstruktív uropathia (felső húgyúti tágulat, veseelégtelenség). Az alsó húgyúti obstrukció jelei: a beteg vizeletürítési nehézsége, vékony vizeletsugara, gyakori vizelései hívják fel a figyelmet a szűkület lehetőségére. A részletes kivizsgálás - uroflowmetria, retrográd vagy mictiós urethrographia, urethroscopia - alapján határozzuk meg a kezelést. Általában elfogadott, hogy minden vizelési nehézséget okozó strictura műtéti vagy alternatív megoldást igényel. A diagnosztikai módszerek közül kiemelendő az uroflowmetria (vizelet áramlás mérés), amelynek paraméterei közül a maximális flow 15 ml/sec alatti értéke nehezített vizelésre utal. Az urethrographia pontos képet nyújt a húgycsőszűkület hosszáról, mértékéről. Az urethroscopia során jól elkülöníthető a szűkületmentes ép nyálkahártya a heges húgycsőszakasztól. A húgycső kalibrálást, katéterrel vagy szondával, ma már elavult, kerülendő módszernek tartjuk. A húgycsőszűkületek műtéti kezelése terén, valamint az egyes eljárások megválasztásában a szűkület elhelyezkedésének, hosszának, fokának, szövődményeinek, illetve az előzőkben alkalmazott műtéti megoldásoknak van döntő jelentősége (3). Rövid szűkületek megoldására, különösen akkor, ha előzetes beavatkozás még nem történt, az endoscopos műtétet, optikus urethrotomia internát javasolunk. A húgycső hideg késes mély bemetszését az ép szövetekbe folytatóan kell végezni. Ez a műtéti megoldás többnyire helyettesíti a feltárásból végzett cirkuláris húgycső rezekciót. Az urethrotomiák után az esetek jelentős részében viszonylag hamar recidíva jön létre. Ilyenkor esetleg egy újabb kísérletet teszünk endoscopos megoldással. Ha ez sem nyújt megfelelő eredményt, úgy - a beteg általános állapotát is figyelembe véve - plasztikai korrekciót indikálunk. Az ismételt urethrotomiák után többnyire növekszik a húgycső szűkületek hossza és annak súlyossága. Osztályunkon férfibetegeken több, mint 300 feltárásos húgycső plasztikai műtétet végeztünk strictura urethrae megoldása céljából. Tapasztalataink alapján elülső húgycsőszükületek megoldására legalkalmasabb a legkevesebb szövődménnyel járó, biztonságos Johanson-féle plasztika, illetve annak módosított változata. Hátránya azonban, hogy ez kétszakaszos műtét: a szűkült szakasz marsupialisatiója, majd húgycsőképzés. A főleg traumás eredetű hátsó húgycsőszűkületek, elsősorban a pars membranacea nagyfokú stricturái vagy teljes elzáródása esetén a Solowow-Badenoch féle invaginációs húgycsőplasztikát alkalmazzuk (6). Ez utóbbi módszerrel 38 beteget operáltunk. Két transurethralis korrekciót igénylő műtét-technikai hibán kívül lényegében szövődményt nem tapasztaltunk, s restricturizálás nem fordult elő. A pars membranacea urethrae területén végzett urethrotomia internák során a külső húgycsőzáró izomzat sérülhet, így az endoscopos műtét megfontolandó. A nyeles és szabad lebenyek alkalmazása a húgycsőszűkületek műtéti korrekciójában viszonylag kevés alkalommal indokolt. Csővé formált hólyagnyálkahártya-lemez szabad átültetését (2) sikeresen végeztük osztályunkon a kimetszett szűkült húgycsőszakasz helyére. Hasonlóan alkalmas a szájnyálkahártya is szabad átültetésre (4). A szűkült húgycsőszakaszba tartósan implantált spirálok, stentek - az önkatéterezésre, valamint húgycsőplasztikára nem alkalmas vagy azt visszautasító betegek esetén -, mint alternatív kezelési módszerek jó eredményeket nyújthatnak. Az urethra szűkületek megelőzésében fontos szempont a kellő körültekintéssel végzett húgycső katéterezés, valamint a transurethralis rezekciók gondos technikai kivitelezése.
• A húgycsőben jó- és rosszindulatú daganatok egyaránt előfordulhatnak. A külső húgycsőnyílásban nőknél kialakuló caruncula (polypus) urethrae, valamint inkább férfiaknál fellépő condyloma accuminatum nem valódi tumor. Eltávolításuk és szövettani vizsgálatuk indokolt. A húgycső nyálkahártyából kiinduló laphámrák jelentős váladékozással, vérzéssel, szűkülettel és fájdalommal jár. Az urethra vékonyabb fala, bőséges nyirok és vérellátása következtében a húgycsődaganat viszonylag hamar hoz létre áttéteket. A korai felismerés mellett végzett kiterjesztett radikális műtét hozhat csak kielégítő eredményeket. A húgyhólyagdaganatok mellett hasonló szerkezetű másodlagos tumorok kialakulhatnak a húgycsőben. Megjelenhetnek a hólyagdaganattal egyidőben, de a hólyagtumor radikális cystectomiával való eltávolítását hosszú idővel követően is (5).

Dr Kondás József