A Parkinson-kór, amitől reszketnek az idősek

 Az időskorúakat sújtó, életüket, egészségüket lassacskán teljesen felőrlő betegségek egyike a Parkinson-kór. Nem titkolható tüneteit számos, e betegségtől szenvedő, világhírű személyiség láttán a tévénézők százmilliói is felismerhetik. Az orvostudomány a gyógyítását még nem, a tünetek időleges enyhítését azonban már megoldotta.

A nemrég elhunyt II. János Pál pápa életének utolsó éveit megnehezítő, szemmel látható betegsége az egész világ figyelmét a Parkinson-kórra irányította. Ezt az idősödő embereket sújtó betegséget azért nevezik így, mert tüneteit először J. Parkinson angol orvos (1775-1824) ismertette, 1817-ben. Máig helytálló leírásában jellemzőként a végtag-reszketést (tremor), az izom-merevedést (rigor) és a kényszerű, akaratlan és indokolatlan mozgást (diszkinézia) írta le, amelyekhez az arc torzzá merevedése, meggörnyedés, előrebukási hajlam is járulhat.

A betegséget mai ismereteink szerint az agytörzs azon sejtjeinek az elhalása okozza, amelyek a mozgások egy részét vezérlő-közvetítő anyagot, a dopamint, röviden DOPA-t (di-oxil-fenil-alanin) termelik.
A dopamin az idegek végződésein mikroméretű, a harmatcseppekre emlékeztető gömböcskékben van jelen. Ha a mennyiségük csökken, jelentkeznek a Parkinson-kór tünetei, elsőként rendszerint a kézremegés.

Bár a gyógyításának módját még nem találták meg, a kór dopamin-pótló gyógyszerek adásával időlegesen és részlegesen mérsékelhető. Általánosan ismert közülük az L-Dopa nevű. Gyorsan hat, de az agy aránylag hamar hozzászokik, ezért a szakorvosok a beteg korától, a betegség előrehaladtától és az alkalmazott gyógyszerek hatásától és megszokásától függően határozzák meg, hogy kinek, mikor, melyik gyógyszert kell szednie. A különféle gyógyszereknek többféle mellékhatása is van, amelyekre figyelemmel választja ki a szakorvos a betege számára legkíméletesebbnek tűnőt.

Enyhíti a tüneteket, ha a beteg a kellemetlen és látható külső tünetek ellenére sem hagyja abba a megszokott teendőit, igyekszik megőrizni a kondícióját, sokat mozog, s ebben a környezete is segíti. A hasonló bajjal küszködőkkel való találkozások, beszélgetések, tapasztalatcserék is segítik a betegség elviselését, amint a fizio- és ergoterápiás(munkaterápiás) kezelések is.

A Parkinson-kóros betegnek létfontosságú, hogy vitamindús ételeket fogyasszon és bőven igyon folyadékot. Az utóbbitól a betegek sokszor ódzkodnak, mert félnek, hogy a felerősödő vizeletürítési kényszer miatt nem mindig tudják (például a kezük irányíthatatlansága következtében) időben elvégezni a szükséges ruházat-igazítást.

A hovatovább kétszáz éve ismert betegség keletkezésének és gyógyításának megismerésén a közeli megoldás reményében világszerte dolgoznak a kutatóorvosok, gyógyszerészek. Annyit máris tisztáztak, hogy a betegség csak kis százalékban (a publikációk szerint 100-ból
4 esetben) genetikai eredetű, s hogy több férfit sújt, mint nőt.


 

informed


Forrás: http://www.medimix.hu