Derékfájás

A derék és hátfájások jelentik a háziorvosi betegek egyik legnagyobb részét. A reumatológiai rendelések mintegy 23-31%-a jelentkezik hasonló panaszok miatt. Elmondható, hogy a hát-, és derákfájások egyértelműen civilizációs betegségek. A felegyenesedés jelentősen megváltoztatta a gerinc terhelését.

A felegyenesedett tartás, majd erre súlyosbító tényzőként az urbánus mozgás szegény, ülő életmód hatalmas terhet ró a gerincoszlopra. A nyíró erők hatására a degeneratív folyamatok felgyorsulnak, tovább rontják az amúgy is gyenge pontok ellenállását. A probléma kezelése pedig leginkább az okokból érthető meg: amennyiben a mozgás és a fizikai aktivitás mértéke elér egy bizonyos szintet, a hát-,és derékfájós panaszok szinte egy csapásra megszűnnek (nem véletlen, hogy a primitív népeknél ez a tájék maximum azért féj, mert valaki ráüt).

A hát-, és derékfájások diagnosztikájánál, mint ahogy korábbi cikkeinkben részleteztük nagyon fontos a kórisme pontos felvétele, valamint a fizikális vizsgálat. Korunk nagy csodáji, a technika vívmányai azonban nagyon meghatározzák a betegségek pontos felismerését. Manapság nem képzelhető el diagnózis képalkotó vizsgálat nélkül.

A képalkotó vizsgálatok rendkívül nagy szolgálatot tettek a porckorong-sérv (discus hernia) korai felismerésében és kezelésében. A képalkotó eljárásokkal kimutatható discus hernia nagyon sokszor nem okoz tünetet, vagy a tünetek elmúlnak, de a porckorongsérv továbbra is kimutatható, vagyis az anatómiai elváltozás és a tünetek között rendkívül laza az összefüggés.

AKUT DERÉKFÁJÁSOK

Az akut derékfájások döntő többségét a porckorongok megbetegedései - discopathia, discus hernia - okozzák, melyek következtében az adott gerincszakasz teljes mértékben sérül: a szegmentum instabillá válik, a csigolyák közötti kisízületek is instabillá válnak, könnyen rándulhatnak, megduzzadhatnak, intraartikularis meniscoidjuk becsípődhet, blokkolódhat.
Ma a modern képalkotó eljárások birtokában nyugodtan állíthatjuk, hogy a diagnózis felállításában a döntő szerep a gondos fizikális vizsgálatnak jut, mivel a CT-, ill. MRI-vizsgálattal észlelt discus hernia súlyossága, mértéke és a klinikai kép között igen laza az összefüggés (a tünetmentes népesség nagy százalékában mutatható ki discus protrusio, ill. hernia bármiféle tünet nélkül, valamint súlyos discus hernia okozta radiculopathiából teljesen gyógyult betegnél nem egy esetben a kontrollkép változatlan).

Tünetek:

A klinikai tünetek két csoportra oszthatók:

l. A vertebralis tünetek közül enyhébb esetben a lumbalis lordosis kiegyenesedése, általában fájdalomkerülő, ún. antalgiás tartás kialakulása a jellemző. A paravertebralis izomspazmus aszimmetrikus, a lateralflexió általában egyik oldalra jóval nagyobb mértékben kötött, az előrehajlás többnyire jelentősen beszűkült, a megfelelő intervertebralis rés nyomásra-ütögetésre érzékeny.

2. A radicularis tüneteket az ideggyök kompressziója okozza, az érintett gyöktől függően az alábbi tünetek a jellemzőek:

- S1-gyöki tünetek (LV-SI discus hernia) esetén az Achilles-reflex gyengülése vagy kiesése, a plantarflexió - lábujjhegyen állás - gyengülése, a comb-lábszár hátsó felszínén az I. ujjba sugárzó fájdalom és érzészavar jellemző, a Lasegue-tünet pozitív.

- L5-gyöki tünetek (LIV-V vagy LV-SI discus hernia) esetében reflex eltérést nem találunk, a fájdalom és érzészavar a comb és lábszár laterális oldalán az V. ujjba sugároznak a láb vagy I ujj dorsalflexió gyengül.
- L4-gyöki tünetek (LIV - LV vagy LIII - LIV discus hernia) esetén a patellareflex gyengül vagy kiesik, fájdalom és érzészavar észlelhető a comb elülső és a lábszár mediális oldalán, a térdextenzió gyengül, a femorális jel pozitív.

 Drinfo