Általános tudnivalók a fekélyről és kialakulásáról

 

Mi a fekély?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: "a fekély a bőr vagy a nyálkahártya helyi elhalásából keletkező kóros képződmény, pl. gyomorfekély".

Orvosi értelemben fekélynek nevezzük a tápcsatorna nyálkahártyájának körülírt hiányát, amely átlépi a nyálkahártyát redőző simaizomréteget, de a tápcsatorna falának összes rétegén is áthatolhat.

A fekély kialakulásának folyamata

A gyomor és a nyombél emésztőrendszeri szakasza fekélyeinek kialakulásában és fenntartásában ma is tartja magát az a régóta fennálló elmélet, mely szerint az "agresszív" (károsító) és a "defenzív" (védekező) tényezők egyensúlyának felbomlása lenne a meghatározó szerep. Az 1. táblázatban ezeket az agresszívés defenzív tényezőket tüntettem fel. Amennyiben az agresszív tényezők erősödnek, vagy a védekező mechanizmusok gyengülnek, a fekély kialakulásának esélye növekszik.

1. táblázat.A gyomornyálkahártya védekező (defenzív) mechanizmusai és a károsító (agresszív) tényezők (Ezek egyensúlyának felborulása okozza a fekély kialakulását.)
Károsító (agresszív) tényezők Védekező (defenzív) mechanizmusok
Gyomorsav nyákréteg
Pepszin lúgos anyagok (pl. bikarbonát) elválasztása
Epe epithelialis (felhámhoz tartozó) sejtek
Nem szteroid gyulladásgátlók  
Helicobacter pylori  

Ahhoz, hogy a fekély kialakulásának folyamatát megértsük, elengedhetetlen az emésztőrendszer felső részének felépítéséről és működéséről szóló néhány konkrét adat megismerése.

Az emésztőcsatorna felső részének felépítése és működése

Az emésztőcsatorna felső részének vázlatos rajzát az 1. ábra szemlélteti. A nyelőcső, mely általában 25-30 cm hosszú, a gyomorszájnál csatlakozik a gyomorhoz, a gyomorszáj körkörös záróizma bocsátja be a táplálékot a gyomorba.

1. ábra Az emésztőrendszer felső részének felépítése: nyelőcső-gyomor-nyombél (vázlatos rajz)

A gyomor a gyomorszájtól a gyomorzárig (pylorus) tartó horog alakú szerv, mely általában a has középvonalától kissé balra, a rekesz és a köldök között helyezkedik el. Külső, hosszabb ívét nagygörbületnek, belső, rövidebb ívét kisgörbületnek nevezzük. A gyomorszáj alatt, a gyomor felső részén helyezkednek el azok a felhámsejtek, melyek a nyák termelődéséért felelősek. Ez a nyák az egyik legfontosabb védekező tényező, mely megóvja a gyomrot a gyomorsav és a pepszin hatásától bekövetkező emésztődéstől. A gyomor gyulladásos betegségeiben a nyáktermelődés fokozódik.
A gyomor középső területe az úgynevezett gyomortest, itt találhatóak a fedő- (parietalis) sejtek, amelyek a savelválasztásban a hidrogénion kibocsátásával játszanak főszerepet, valamint a fősejtek, amelyek a gyomor legjelentősebb emésztőenzime, a pepszin előállításában vesznek részt.
Az enzimek az élő szervezet különleges fehérjéi, amelyek serkentő, gyorsító anyagként (katalizátorként) működve vesznek részt a biokémiai folyamatokban, pl. a tápanyagok lebontásában, átalakításában, illetve felépítésében. A pepszin a gyomor legfontosabb fehérjebontó enzime. Bár a sósavnak önmagában is van emésztő hatása, de a legfontosabb szerepe az, hogy az emésztésben a pepszin működéséhez szükséges savanyú vegyhatású környezetet biztosítsa. Ezenkívül fontos feladata még a táplálékkal bekerült baktériumok elpusztítása is.
A gyomor alsó területét antrumcsatornának nevezzük (az antrum görög szó: barlangot, üreget jelent), itt találhatóak a G-sejtek, melyek a gyomorsav-elválasztást kiváltó hormont, a gasztrint termelik.
A hormon valamely belső elválasztású mirigy által termelt vegyület, mely a vérkeringésbe jutva, a vérkeringés révén kerül a célsejtekhez, és a sejt működésére serkentő vagy gátló hatást fejt ki.
A gasztrin olyan hormon, mely a véráram útján a fedősejtekhez kerülve, a savelválasztás megindítását, illetve fokozódását okozza.
Az antrumcsatorna és a nyombél között a pylorus (gyomorcsukló, gyomorzár) helyezkedik el, ennek megnyílásakor jut át a táplálékból képződött gyomortartalom a nyombélbe.
A gyomorfekély leggyakrabban a kisgörbület mentén, az antrumban alakul ki, de nem ritka a pylorus fekélye sem.
A nyombél első, gyomor után közvetlenül következő hagyma alakú részét bulbusnak nevezzük (bulbus görög szó: hagymát jelent), itt fordul elő leggyakrabban a nyombélfekély.
Peptikus fekély kialakulhat még a nyelőcsőben és a vékonybél egyéb területein is.

A fekélybetegség rövid története

A fekélybetegség valószínűleg egyidős az emberrel, az állatoknál az emberéhez hasonló fekélybetegség nem fordul elő. Állatkísérletekben bizonyos anyagokkal úgynevezett heveny fekélyt okoztak, melynek vizsgálatával sok minden világossá vált a fekély kialakulásával, kórlefolyásával kapcsolatban.

Az első hiteles írásos emlékek időszámításunk szerint 30-ból valók. A római Cornelius nemzetségből származó Celsus egy hatalmas enciklopédiában "Artes" (Mesterségek) címmel leírta mindazt, amit akkoriban tudtak a filozófiáról, a retorikáról, a jogról, a hadászatról, a földművelésről és az orvoslásról. Az enciklopédia nagy része megsemmisült, de szerencsénkre a nyolc könyvből álló orvoslásról szóló rész teljes egészében fennmaradt. Ebben Celsus részletes leírást ad a gyomorfekély tüneteiről.

A II. században Rómában tevékenykedő görög orvostól, Galénosztól (vagy latinosan Galenustól) származnak az első feljegyzések a vérhányásról, mely a szövődményes fekélybetegség egyik súlyos tünete.

A XVI. században a mantuai Marcellus Donatus ír le egy 1586-ban történt esetet egy halálos kimenetelű pylorus- (gyomorzár) elzáródásról, amely egy, pylorusban elhelyezkedő fekély okozta hegesedésből következett be.

1700-ból való az az írás, amelyben a genfi orvos, Bonetus egy 14 éves lányról számol be, akinek gyomorfala gyomorfekély következtében kilyukadt, perforált.

A XIX. században vált ismertté, hogy az emberi gyomornedv sósavat tartalmaz. A máig is használatos, modern, csonkolásos gyomorműtét módszerét Billroth vezette be, 1881-ben.

A XX. század elejétől tudjuk, hogy a gyomornedvben egy fehérjebontó enzim, a pepszin található, amely az emésztés egyik fontos eszköze.

Mérföldkőnek számít a fekélybetegség gyógyításában a (hisztamin2) H2-receptor-blokkoló gyógyszerek felfedezése, 1972-ben.

A nyolcvanas évek közepén a kezelésben a H2-receptor-blokkolóknál is hatékonyabb, alkalmazása alatt a savtermelést teljesen gátló, úgynevezett protonpumpagátló gyógyszerek bevezetése a fekély gyógyulási idejét tovább rövidítette (nyombélfekély esetén az esetek több mint 4/5-ében 2 hétre!).

Az évszázad felfedezésének tekinthető a gasztroenterológiában (emésztőrendszer betegségeivel foglalkozó orvosi szakterület) 1983-ban - ausztrál orvosok, Marshall és Warren által - felfedezett Campylobacter pyloridis (ma Helicobacter pylori) nevű baktérium azonosítása.

Ez a felfedezés alapvetően megváltoztatta a peptikus fekélyről alkotott sok évszázados képet. Ugyanis kiderült, hogy az elsősorban pszichoszomatikus eredetűnek tartott betegség lényegében egy fertőző betegség.

A fekélybetegség gyakorisága, elterjedtsége

A népesség mintegy 10 %-a élete során legalább egy alkalommal találkozik a fekélybetegség valamely formájával. Egy adott pillanatban vizsgálva az emberiséget, kb. 1 %-a szenved heveny fekélybetegségben. 1000 emberre évente 15-30 új megbetegedés esik.

Hazánkban a nyombélfekély kb. 10-szer olyan gyakori, mint a gyomorfekély. A férfiak és a nők aránya a nyombélfekély esetén 4:1, míg a gyomorfekélyben megbetegedetteknél 2:1. A nők megbetegedési aránya növekszik.

A fekélybetegség minden életkorban előfordul. 20 éves kor alatt ritka; 20 és 50 év között a leggyakoribb; 50 éves kor felett újabban, az úgynevezett "nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek" (mozgásszervi megbetegedésekben fájdalomcsökkentő és ízületi gyulladást csökkentő gyógyszerek) egyre kiterjedtebb alkalmazása mellett az időskori fekélyek száma is növekszik.

 

 Drinfo


Forrás: http://www.medimix.hu