A szeretet mint viselkedésminta

A szeretet képessége benne van minden emberben. A tudatos fejlesztésnél kiemelkedő szerep jut a szülői mintának. Sajnos az a tapasztalat, hogy manapság kevés az önzetlen segítségnyújtás, a jóindulat. Mindenki felteheti magában a kérdést, hogy mennyire gyakorolja, mennyire képes szeretetet adni?


     Tudni kell, hogy ha nem fejlesztik a szeretetre való képességet, akkor az elsorvad, mert a szeretet zömmel tanult lelki működés.
     Alapvető az otthon kapott érzelmi minta, amely meghatározza, hogy később mennyire lesznek képesek szeretni. Az első években nagyjából eldől, hogy kinek milyen szeretetkészlete lesz. A szülő, ha egészséges, természetesnek tartja, hogy szeretetet adjon. A felnőttkorba azonban már legtöbben megkérgesedett lélekkel érkeznek. Ezt igazolják a magatartáshibáik, félelmeik, rossz tapasztalataik. Így nem mindenki képes megfelelő módon kifejezni szeretetét.
     Nehezíti a helyzetet az időhiány, a fáradtság, mások túlzott elvárásai. Ennek következménye, hogy az anyagi jólét ellenére boldogtalan felnőtté válnak. A teljesítményorientált világban azt érzik sikernek, ha a tanuló minden tantárgyból kiváló eredményt ér el, nem pedig ha udvarias, figyelmes, segítőkész, harmonikus és kiegyensúlyozott személyiségű.
     Már a csecsemő is tanítható a szeretetre. Ne csak a szülők fejezzék ki szeretetüket iránta, hanem igényeljék is vissza tőle, és a legkisebb viszonzásért is részesítsék őt dicséretben. Már ekkor tudtára kell adni, ha valamilyen cselekedete számunkra bánatot okoz. Ehhez kapcsolódik az állandó példamutatás, mint például a házastárs simogatása, a kistestvér megpuszilása. Kisdedkorban nem az információ átadása a foglalkozás lényege, hanem a nevelés. A szeretet nem egyetlen érzés, hanem inkább viselkedés, összetett magatartás, amely számtalan jóindulatú megnyilvánulásból áll.
     Minden emberben állandóan harcol egymással a jó és a rossz. A rossz egyre kevésbé kerül előtérbe, ha folyamatosan a jó tulajdonságokat gyakoroltatják és a rossz tulajdonságokkal szembesítik a gyerekeket, ha szeretet vezérli életüket.
     Az iskolában mesékkel, mondókákkal érdemes kezdeni, amelyeknek célja, hogy a szeretetre irányítsák a figyelmet. Meg kell beszélni a diákok jótéteményeit és tévedéseit.
     Születéskor az önzés és az agresszió ösztöneivel is rendelkezik az ember. Ha nem szorítja vissza a szeretettel - mint viselkedésmintával -, akkor a gyűlölet, az elutasítás, a haszonszerzés fog uralkodni az emberi kapcsolatokban.
     A szereteten alapuló magatartásra való neveléssel mérséklődne az önzés, több lenne a boldog ember. Kevesebb lenne a cigarettázás, az alkoholizmus, kábítószerezés, mert ezek mind pótcselekmények olyan egyéneknél, akik kiskorukban lelkileg sérültek.
     Vannak, akik úgy érzik, hogy mindent megadnak a gyermeküknek, családtagjaiknak, anyagilag és érzelmileg is. Sok áldozatot hoznak, akár erejükön felül is, a környezetük mégis önzést, figyelmetlenséget vagy érzelmi ridegséget sugároz irányukba. Ennek az az oka, hogy nem adnak úgy szeretetet, ahogy és amennyit kellett volna. Nem mentesítő körülmény se anyagi, se munkahelyi, se családi nehézség, vagy éppen időhiány.
     Természetesen szeretni nem könnyű, de érdemes.

Dukai Éva


Forrás: http://www.medimix.hu