Drogok - dohány

Történelem: A dohány a mai emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drog. Története az amerikai kontinensen kezdődött, az őslakos indiánok már javában fogyasztották, amikor Kolumbusz megérkezett az Újvilágba. A felfedezők arról számoltak be, hogy az indiánok a dohány leveleit "összesodorják, meggyújtják, és megisszák a felszálló füstöt". A hajósok közül sokan maguk is "megitták" ezt a füstöt, és később a szokást (jelentős mennyiségű dohánylevél kíséretében) magukkal vitték az óhazába, ahonnan a tengerészek közvetítésével nemsokára az egész világon elterjedt. A portugálok, amerre csak jártak, mindenütt ültettek a növényből, hogy sehol se legyenek szűkében a drognak. Sok helyen maguk az őslakosok is termelni kezdték, először kereskedelmi céllal, később már saját használatra is.
A korai dohányosok az indiánoktól értesültek arról, hogy a dohányzás szokása idővel megrögzöttséggé válik, és aki egyszer elkezdi, előbb-utóbb rabjává válik a szernek. A tengerészek azt is tudták, hogy nemcsak a füst beszívása, hanem a dohánylevelek elrágása, illetve a porrá őrölt levelek beszippantása is elmulasztja a kialakult vágyódást, továbbá az is hamar kiderült, hogy nincs még egy olyan növény a világon, amely oltaná a "dohányszomjat".

A XVII. század közepére a dohány széles körben elterjedt egész Európában. A szokást sokszor próbálták meg korlátozni vagy betiltani, rendszerint sikertelenül. 1633-ban a török szultán Konstantinápolyban halálbüntetés terhe mellett tiltotta be a dohányzást, de még ez is kevés volt a szenvedély visszaszorításához. Keleten hasonló volt a helyzet. A japánok sokáig ellenálltak, de amikor már a shogun palotájának őrei, majd később a legfelső vezetés egyes tagjai is rákaptak a füstölésre, kénytelenek voltak "kapitulálni". 1639-re a dohányzás a teaszertartások mellett szerves részévé vált a japán kultúrának.
A dohányzás ma az emberiség által kultivált szenvedélyek listájának első helyén áll. Mind a fejlett, mind a fejlődő országok népességének jelentős százaléka dohányos. Az utóbbi évtizedekben számos kutatás irányult a dohányzás lehetséges káros következményeinek feltárására, e kutatások eredményei viszonylag széles körű nyilvánosságot kaptak. Az USA-ban most, a 90-es években kezdik komolyan venni a dohányzás veszélyeit, néhány államban már ott tartanak, hogy be is tiltják a közterületen való füstölést. A marijuana legalizálásáért küzdő kisebbség már régen rámutatott a mai helyzet abszurditására: az egyik legerősebb függőséget kiváltó drog, a nikotin legális, míg a relatíve kevés veszélyt hordozó fű fogyasztása akár börtönbüntetést is maga után vonhat. Talán majd most lépnek egy "konstruktívat" a honatyák: a fű mellett betiltják a dohányt, és talán - másodszori nekifutásra - az alkoholt is.

Kémia: hatásmechanizmus. A nikotin a dohány(Nicotiana tabacum) alkaloidája, melyet 1928-ban különítettek el. Színtelen, lúgos kémhatású, olaj sűrűségű, jellegzetes szagú folyadék, amely fény hatására megbarnul. Knoll József Gyógyszertan I. c. könyve (Medicina, 1987, 88. o.) szerint a nikotin "tartós depolarizáció útján ható ganglion-bénító, kezdetben stimuláló, később bénító hatása van. ... Emberen a dohányzás 6-10-zel megemeli a pulzusszámot. ... A vérnyomás először süllyed, majd a paraszimpatikus ganglionok bénulása után a szimpatikus izgalom, a mellékvese velőállományából kiáramló adrenalin miatt emelkedik. ... A nikotin rendkívül sokféle, valamint minden struktúrán kettős jellegű (előbb izgató, majd bénító) hatása miatt az általa kiváltott tünetek jellemzése rendkívül nehéz. ... Hatásának lefolyása mind emberen, mind állaton nagyon individuális."
"A nikotin nagyon erős méreg, halálos adagja embereknél 20-60 mg. ... Néhány csepp nikotin a bőrön át felszívódva már halálos mérgezést okozhat. ... Gyorsan öl, a jellegzetes tünetek azonnal megjelennek, majd eszméletvesztéses állapotban rángógörcsök keletkezhetnek, és sokkos állapotban beálló légzésbénulás idézi elő a halált. ... Antidotuma (ellenszere) nincs."

Pszichés hatások: A dohányosok szituációfüggő hatást tulajdonítanak a drognak: szerintük stresszhelyzetben feszültségoldó nyugtatóként, koncentrációt igénylő szituációban pedig stimulánsként viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt hatások nagyrészt pszichikai eredetűek, azaz erősen függnek a dohányos várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitől. Egyesek megjegyezték, hogy a cigarettázás által kiváltott állítólagos "nyugalom" képzete hamis: a cigaretta valójában csak a nikotinhiányból fakadó feszültséget oldja fel.

Veszélyek: A hosszú távú dohányzás (különösen a cigarettázás) igen káros hatással van az egészségre. A dohányban lévő nikotin hosszú távon szív- és érrendszeri, illetve idegrendszeri károsodásokat okozhat. A dohányzás során a tüdőbe kerülő égéstermékek (policiklikus aromás szénhidrogének, koromszemcsék, stb.) nagyban hozzájárulnak a tüdőrák, a szívelégtelenség, a szívkoszorúér elmeszesedése, a bronchitis és más légúti megbetegedések kialakulásához. A cigarettázás azért veszélyesebb, mint a pipázás vagy a szivarozás, mert itt a legnagyobb a tüdőbe jutó füst mennyisége. Egy kaliforniai kutatás eredményei szerint nemcsak a közvetlen, hanem az ún. "passzív" dohányzás (azaz a mások által kifújt füst beszívása) is fölöttébb káros az egészségre, ennek következtében sok nyilvános helyen megtiltották a dohányzást. A születendő gyermeket veszélyezteti, ha az anya dohányzik a terhesség ideje alatt.

Tolerancia: függőség. A tolerancia létezését jól példázza a dohányosok karrierje: a kezdeti egy-két szál cigaretta idővel könnyen napi egy-két dobozra duzzadhat. A tolerancia másik - talán még meggyőzőbb - bizonyítéka, hogy a gyakorló dohányosok kellemetlen mellékhatások nélkül tolerálnak olyan mennyiségeket is, amelyektől egy kezdő dohányost gyakran a hányinger kerülget. A fizikai függőség meglétét is sokan kimutatták: a leszokni kívánók zöménél elvonási tünetek lépnek fel (üresség-érzés, nyugtalanság, ingerlékenység, depresszió, levertség, evéskényszer); ahogy az agyban csökken a nikotin mennyisége, úgy nő a dohányosban a hiányérzet, a vágyakozás az újabb adag után. Gyakran úgy érzi, a drog nélkül nem is tud normálisan funkcionálni.

A legtöbben csak azért gyújtanak rá a következő cigarettára, hogy megszüntessék a nikotinhiányból fakadó elvonási tüneteket. Paradox módon maga a cigaretta okozza azokat a tüneteket, amelyeket megszüntet. Az elvonási tünetek kb. három hétig tartanak, ezután már csak a pszichikai függőséggel kell számolni (ez azonban hosszú hónapokig, sőt, évekig elhúzódhat). Rendkívül magas a visszaesők aránya. A leszokás elősegíthető a lassú, folyamatos nikotinelvonással, használnak pl. bőrre ragasztható, egyre csökkenő mennyiségű nikotint tartalmazó korongokat, vagy nikotinos rágót. Ha a leszokás nem sikerül (esetleg többszöri próbálkozás után sem), akkor a dohányoson eluralkodhat az önbizalomhiány, önmaga értéktelenségének érzete ("képtelen vagyok rá", "gyenge vagyok hozzá", stb.), és ez tovább csökkenti a leszokás esélyét.

A leszokni képtelen dohányosokban erős bűntudat épülhet ki. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy "rejtőzködő" dohányossá válnak, és csak akkor gyújtanak rá, ha biztosak benne, hogy más éppen nem látja őket (bezárkóznak a fürdőszobába, elhagyatott helyeket keresnek, stb.) Ha a társadalom a támogatás, a segítségnyújtás helyett tovább erősíti ezt a bűntudatot ("látod, képtelen vagy a leszokásra", "mit teszel a környezeteddel", "nem igaz, hogy nem tudsz leszokni arról a méregről", stb.), akkor ez a kívánttal éppen ellentétes hatást válthat ki: a dohányos önbizalmát ezek a támadások tovább gyengítik, és még elesettebbé, még szerencsétlenebbé válhat (vagy pont ellenkezőleg, védekezésül érveket, igazolást keres a szenvedélyére, és vállalja azt, ezáltal fordulva szembe az őt elítélőkkel).
A fentiek ellenére sok olyan dohányos is van, akik számára nem okoz különösebb problémát a leszokás. Vannak emberek, akik éveken át naponta kettő vagy több doboz cigarettát szívnak el, és mégis, ha a helyzet úgy hozza, képesek tartósan felhagyni a fogyasztással. Ezek a kivételek arra mutatnak, hogy a dohányfüggőség kialakulásában - akárcsak a többi drogfüggőség esetén - jóval nagyobb szerep jut a pszichikai, mint a fiziológiai tényezőknek.

Az első cigaretta. A dohányt ma majd minden serdülőkorú fiatal kipróbálja legalább egyszer. Az első cigaretta hatása az esetek többségében kellemetlen, a kipróbáló gyakran nem is érti, hogyan szokhat rá valaki a dohányzásra. Ha külső okok folytán - leggyakrabban a kortárscsoport nyomása, a csoportnormának való megfelelés igénye miatt - a dohányzás folytatódik, néhány cigarettát követően kiépül a tolerancia a dohányzás negatív, kellemetlen mellékhatásaival szemben, és megnyílik az út a komolyabb függőség kialakulása előtt.

drinfo