A stressz - idegesség !

A stressz-elmélet megalkotója, Sellye János idén lenne 94 esztendős. Világhírre akkor tett szert, amikor publikálta a lelki hatások és a testi következmények szoros összefüggéseit elemző művét.

Az állatvilágban és a primitív népek között is az életben ma-radás alapfeltétele, hogy a veszélyt azonnal felismerjék, s eldöntsék, küzdeni vagy menekülni kell-e? Hogyan képesek a választásra? Vészhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer egy adrenalin nevű hormont mozgósít. Ez a szervek működését a küzdésre, illetve a menekülésre összpontosítja.

Idézzük fel, mi történik például, ha az utcán békésen sétálunk, de egyszerre a kerítés mögött egy vicsorgó kutya megugat bennünket. Szívünk a "torkunkban" dobog, gyorsan kapkodjuk a levegőt, gyomrunk összeszorul, a hátunkon pedig feláll a szőr. Hasonló - viszont tartósabb - hatást válthat ki a főnök packázása, illetve valamely családtagunk szüntelen cirkuszolása.

Amennyiben a stresszhelyzetet testi reakció - küzdés, menekülés - követi, akkor egyáltalán nem, vagy csak alig károsodik a szervezet. Ha viszont az élettani válasznak nem jut szabad tér, akkor a testet halmozott negatív hatás éri. Ez a krónikus stressz, mely a hormonháztartás egyensúlyát felborítja, s egy sor betegség előidézője lesz. Például megbillen a vegetatív idegrendszer egyensúlya, fejfájás, fekély, magas vérnyomás, szívelégtelenség alakulhat ki. Gyengülhet az immunrendszer védekező-képessége, ezért kap könnyebben fertőző betegséget az ember. A rák kialakulásának szintén megnő a valószínűsége.

A stressz  "csak" előkészíti a talajt a betegség számára, de nem oka annak. Tudni kell viszont, hogy nincs stresszmentes élet. A stressz hiánya ugyanis maga a halál. Kérdés viszont, hogy az egyén hogyan birkózik meg az adott problémával. Bebizonyosodott ugyanis, hogy akkor alakul ki betegség, ha az egyén küzdési technikája hibás, túlzott, vagy a megoldandó problémának nem felel meg.

A bánatot, sérelmet, amit panasszal sikerül kifejeznünk, gyorsan el is feledjük. De az elfojtott néma szenvedés ellenünk fordul, s betegség lehet a következménye. Nem könnyű felfedezni, hogy mely belső mechanizmusok gátolják a stresszel, a konfliktusokkal való sikeres küzdelmet. Épp ezért a gyógyítás során ezek feltérképezése, módosítása a stresszhelyzetek felderítésénél is fontosabb.

Az életmód-változtatásra vonatkozó tanácsok - amennyiben nem egyénre szabottak - rendszerint használhatatlanok. Sajnos egy súlyosabb betegség inkább alkalom arra, hogy az ember végig gondolja az életét, az orvos segítségével számba vegye, mire vágyik, mi hiányzik, mi igazán fontos neki, s végül kitalálja: maga és környezete számára hogyan tehetné minél élvezetesebbé az életet. Csak akkor ne legyen már késő...

 

Életmódmagazin


Forrás: http://www.medimix.hu