A drogbetegségek kórházi kezelése

A  közvéleménynek a szenvedélybetegekkel (ezen belül is a drogbetegekkel)szembeni  ellenszenvének  egyik  oka,  hogy  úgy tekintenek rájuk, mint akik maguknak  köszönhetik  a  bajukat.  Ezzel  ellentétben egyik páciens sem úgy kezdi  kipróbálni  a  "szert",  hogy  drogfüggő  (vagy alkoholista)  szeretne  lenni, annak összes szenvedését átélni.

   Ugyanúgy  önkéntelen mechanizmusok sokasága munkál a kialakulásában, mintpéldául  a magas vérnyomásnál, a cukorbetegségnél. Kifejlődése, fennmaradása hasonlóan  genetikai,  biológiai,  magatartási,  élettörténeti,  környezetiegyütthatásnak az eredménye.

   Lehet,  hogy sokan úgy gondolják, gyógyíthatatlan betegség, mivel egy-egykúra  után  visszaesés  következhet  be. Pedig a magas vérnyomás is lehet az életet végigkísérő betegség.  Mindemellett vannak sikerek is.

   A  vizsgálatok  azt  mutatják,  hogy  a  drogbetegek  kezelése körülbelü lannyira sikeres és költséges, mint a felnőttkori cukorbetegségé.

   A   drogbetegek   kezelése  speciálisan  felkészült  terápiás  rendszert,személyzetet   (ilyen   irányba   szakosodott,   jól   felkészült  orvosokat (pszichiáter,  addiktológus szakorvos), ápolószemélyzetet, pszichológusokat,gyógypedagógusokat, szociális munkást, stb. igényelnek.

   A  kezelési  célokat  egyénenként  pontosan  meg  kell  határozni, hiszen irreális  elvárásoknak eleget tenni nem lehet. (Senkit sem lehet lecserélni,de  a  benne  rejlő  jó tulajdonságok erősíthetők.) A változást a páciensnek kell  igényelnie,  mi  széles  körű  tudással  támogatjuk.  Ezt helyette sem szerettei, sem a kezelő személyzet nem tudja megtenni.

   A  drogbetegek  kórházi  felvételének  kétféle  indoka lehet. Ezt a beteg  felvételekor  tisztázni  kell a későbbi félreértések, terápiával kapcsolatos
elégedetlenségek  elkerülése  végett.  A kórházi méregtelenítés, detoxikáció nem  jelenti  a drogbeteg teljes gyógyulását. Kórházi kezelésre kerülhet sor egyrészről   sürgősségi   esetben,  a  drogfogyasztás  súlyos  testi,  lelki szövődményeinek  következtében, másrészről drogelvonó kezelés indításaként a szermentesség elérése céljából.

   Tehát  sürgősségi betegfelvételre kerülhet sor a drog okozta testi, lelki tünetek  miatt.  Bár  sok  pácienssel  találkoztam, felmérni közülük kevesen tudták  -  jóllehet  társaikon  látták -, hogy milyen akut következményekkel járhat a szerfogyasztás.

   Az  alábbiakban  néhány  példát említek meg. Az ópiát megvonási tüneteket kínzóan  éli  meg a beteg. Az ilyen drog, ha egyéb gyógyszerekkel, drogokkal
kombinálják,  eszméletvesztéssel,  epilepszia  szerű  rosszullétekkel együtt járó  állapotokat  okozhat.  Ez  a  légzés  és  szív megállás veszélye miatt életveszélyes.    Drogfogyasztás   (például   az   amphetamin   származékok) következtében   kiürült,   depressziós,   szorongásos,  feszült,  nyugtalan, alvászavarral  küzdő,  koncentrációs  képesség  csökkenésével, öngyilkossági  gondolatokkal   együtt  járó  állapotok  kezelésére  is  sor  kerülhet.  LSD használatánál  egyetlen  adag után is kialakulhat a tudathasadásos elmezavar tüneteit   mutató   pszichotikus   állapot   (látási,   hallási,   tapintási hallucinációkkal, rettenetes félelemérzéssel), melyet szintén kezelni kell.

   Másrészről  az  osztályos felvételt indokolhatja, ha a páciens drogelvonó kezelést kér. Amennyiben az ambuláns keretek között ez nem megoldható, úgy a (kitisztulás),  detoxikálás időtartamára felvesszük osztályunkra. Tény, hogy a   detoxikáló   programot  befejező  páciensek  száma  világszerte  nagyobb fekvőbeteg  intézményben,  mint  ambulánsan.  Nagyon  fontos, hogy a páciens pontos felvilágosítást kapjon a szer megvonásának lefolyásáról.

   A  kezelést  nyitott  pszichiátriai  osztályon ezen betegek számára külön kiképzett  személyzet  végzi.  Szigorúan meghatározott keretei vannak. Ezt a pácienssel  előre  tisztázzuk,  "terápiás  szerződést" kötünk. Általában hat hetes kúrára kerül sor.

   Az  első napokban a szenvedést, illetve a súlyos testi tüneteket (például epilepsziás  görcsöket  gátló)  csökkentő  gyógyszeres  kezelést kezdünk. Az állapot  javultával  a  lelki  tünetek  feltárásával  változik a gyógyszeres terápia is. Párhuzamosan, egyénre szabottan tárjuk fel a drog fogyasztáshoz vezető  okokat  is.  Tervek  készülnek  a  jövővel  kapcsolatosan.  Ebben  a családnak,  a  külső  segítőknek  (például  önsegítő csoportoknak is) fontos szerepe   van.  Megtanulja  a  beteg  a  tünetit,  hogy  a  későbbiekben  is felismerhesse  ezeket, hogy időben segítséget kérhessen. Lehetőség van annak elemzésére,  hogy  mit  jelent,  mit szimbolizál, mit takar el az életében a droghasználat.

   A  csoportos  terápiákkal  a  korábban a drogra beszűkült világ tágulhat, kinyílhat  a  másik  emberre.  A  kezelés  harmadik  hetére  a  drogfüggőség kötelékéből  lassan  előbújik a páciens eredeti személyisége, amellyel már a jövőre tervezése, a személyre szabott pszichoterápia is kibontakozhat.

   A   fentiek   a   személyzet,   a   rendszer  nagy  szellemi  és  érzelmi felkészültségét  igénylik.  Rendkívüli türelmet, elfogadást igényel az ilyen beteg,   különösen  a  kezelés  kezdeti  időszakában,  amikor  a  páciens  - betegségéből  adódóan  -  hajlamos a személyzetet tenni mindenért felelőssé.
Ezért  mindig  nagy gondot kell fordítani a személyzet lelki karbantartására is.

   Mindez  kemény  munka,  amit ezen szakma megbélyegzettsége, - talán ebből adódó  -  anyagi,  egyéb  szakmai finanszírozási gyengeségek tovább súlyosan
nehezítenek.

   A  kórházi  kúra  végén  a  drog-betegek  kezelésének csak rövid szakasza fejeződik  be.  A  szermentes  állapotot  továbbiakban is fenn kell tartani, amelyben a drogambulancia, - országosan is alig, a régiókban pedig eddig nem működő - rehabilitációs otthonok jelenthetnek további támogatást a család és a visszafogadó környezet mellett.

   objektív