Premenstruális szindróma

A vérzést megelőző napok kellemetlen kísérőjeleit már régóta ismerjük, maga a premenstruális szindróma (PMS) kifejezés Katharina Dalton doktornő nevéhez fűződik, aki szintén szenvedett a betegségtől, és sikerrel alkalmazott hormonális kezelést saját magán, az ötvenes években.

 A menzesz előtti napokban jelentkező, igen változatos tünetegyüttes összefoglaló neve a premenstruális feszültség, vagy premenstruális szindróma (PMS). A premenstruális kifejezés a tünetek jelentkezésének időpontját jelöli: a panaszok a menzeszt megelőző időszakban a legerősebbek, a vérzés jelentkezésekor csökkennek. Elkülönítendő a fájdalmas havi vérzéstől (dysmenorrhoea), amikor a menzesz előtti napok tünetmentesek, ugyanakkor a menstruációt kifejezett alhasi fájdalom, görcsök kísérik.

Mitől van ez az egész?

A premenstruális szindróma közvetlen kiváltó okát mind a mai napig nem ismerjük pontosan. Bár a ciklussal összefüggő hormonális változásokat azóta is a PMS egyik legfőbb okaként tartják számon, a tünetegyüttes kialakulásában számos egyéb tényező is szerepet játszik. A nemi hormonok ugyanakkor egy fontos idegi ingerületátvivő anyag, a szerotonin termelését befolyásolva a központi idegrendszerre is hatnak, módosítva ezzel az érzelmi reakciókat és a kedélyállapotot. A táplálkozási tényezők közül a szénhidrát-anyagcsere zavara, a vitaminhiány, elsősorban a B6-vitamin csökkent szintje járulhatnak hozzá a szindróma kialakulásához. Alkohol fogyasztása súlyosbítja a tüneteket.
A családi halmozott előfordulás inkább viselkedési minta következménye, mintsem valódi genetikai tényezők hatása. A szindróma gyakrabban fordul elő, ha a közvetlen környezetben másoknak is van hasonló panaszuk. Jelentkezését befolyásolja a nem kívánt terhességtől való félelem éppúgy, mint a várt terhesség elmaradása.
Utóbbi esetben a jelentkező menzeszt minden alkalommal egy-egy újabb sikertelen próbálkozás jeleként éli meg a nő. Előfordulási gyakoriságát a népesség körében kulturális tényezők és a menstruációhoz való viszony is befolyásolják.

PMS tünetek

A premenstruális szindróma tünetei igen változatosak. A legáltalánosabb testi tünetek a fejfájás, a szédülés, az izom- és ízületi fájdalmak és a mellfeszülés. Álmatlanság éppúgy előfordulhat, mint aluszékonyság. A ciklus második felében termelődő hormonok hatásával függhet össze a mellfeszülés, a végtagok duzzanata, a haspuffadás és az átmeneti testsúlygyarapodás.
A pszichés tünetek közül az ingerlékenység, a feszültség, a fáradékonyság, a lehangoltság fordul elő leggyakrabban.
Általánosan jellemző az érzelmi labilitás, az indokolatlan, túlzott érzelmi reakció. Egyeseknél a premenstruális szindróma alig észlelhető hangulatváltozást okoz, mások viselkedése feltűnően megváltozik, s ezeket a változásokat néha környezetük igen nehezen viseli, így a premenstruális szindróma nemritkán családi, munkahelyi veszekedések kiindulópontjává válik. Mindez fordítva is igaz lehet, és a nem megfelelően működő párkapcsolatban a nő gyakran a premenstruális szindróma tüneteibe "menekülhet".
A tünetek a menstruációt megelőző két hétben jelentkeznek, igen változatos kombinációban és súlyosságban. A nemi teljesség korában lévő nők döntő többsége tapasztal PMS-re jellemző tüneteket élete folyamán. 30-40 százalékuknál a tünetek korlátozzák a szokásos napi tevékenységet, munkavégzést, 1-2%-nál pedig lehetetlenné teszik a napi feladatok ellátását. A panaszok az életkor előrehaladtával általában súlyosbodnak, a terhesség alatt átmenetileg megszűnnek, a szülést követően azonban újra jelentkeznek.
Korábban meglévő PMS esetén szülés után nagyobb a depresszió kialakulásának veszélye. A koncentrálási képesség csökkenésére utal, hogy a nők ebben az időszakban jóval több közlekedési balesetet okoznak.

A premenstruális szindróma lehetséges tünetei

Testi tünetek:
- a mell feszülése, érzékenysége
- a testsúly növekedése, végtagok duzzanata
- emésztési zavarok, székrekedés, haspuffadás
- fejfájás, szédülés
- fokozott étvágy, vagy éppen étvágytalanság
- ízületi- és izomfájdalmak

Pszichés tünetek:
- ingerlékenység, idegesség, feszültség
- lehangoltság, fáradékonyság, szorongás
- csökkent koncentrálási képesség
- dührohamok, sírógörcsök
- depresszió

Hogyan ismeri fel az orvos?

Mint az előbbi felsorolásban is látható, a PMS tünetei rendkívül változatosak lehetnek, és egyikük sem kizárólagosan erre a kórképre jellemző. A diagnózis felállításában tehát döntő a tünetek jelentkezésének időpontja, ciklusos jelentkezése. Akkor gyanakodhatunk tehát joggal premenstruális szindrómára, ha a várt menstruációs vérzés előtt rendszeresen jelentkező testi tünetekről és pszichés változásokról van szó.

A menzesznaptár eligazít

Nagy segítség, ha a rendszeresen vezetett menzesznaptárunkat is magunkkal visszük a vizsgálatra. Előnye, hogy a menstruációs vérzés idejének, hosszának és erősségének feltüntetése mellett a ciklust kísérő tünetek is jelölhetők rajta. Szabályosan vezetett naptár esetén szinte egy pillantás alatt tájékozódhatunk a vérzészavar meglétéről, jellegéről, sőt a lehetséges kiváltó okokra is következtethetünk. Az esetlegesen jelentkező testi és pszichés tünetek betűvel, vagy bármilyen jellel rögzíthetők. Amennyiben a naptárban több, a menstruációs ciklus második felében jelentkező panasz rendszeres előfordulása látható, a premenstruációs szindróma diagnózisa már a jól vezetett menzesznaptár alapján is felállítható. A menzesznaptár vezetésére fordított idő bőségesen megtérül.
A panaszok jellege, jelentkezésük ideje, a menstruációs vérzéshez való viszonyuk alapján felállítható a diagnózis.

Fontos!
A vérzés előtt visszatérően jelentkező testi és lelki tünetek esetén keresd fel nőgyógyászodat, aki segíteni fog panaszaid megszüntetésében.

Mit lehet tenni?

Enyhe tünetek esetén mindenképpen ajánlott a rendszeres testmozgás, naponta legalább 30 perc intenzív fizikai aktivitás. Ugyancsak segíthet az esetleges érzelmi konfliktusok felderítése és azok szerepének tisztázása. Korábban gyakran javasoltak diétás megszorításokat, ám az alacsony szénhidrátbevitel önmagában csak ritkán vezet javuláshoz, a sófogyasztás csökkentésének pedig elsősorban a puffadás és az ödéma megelőzésében lehet szerepe. Hasonló hatása miatt alkalmazható enyhe vízhajtó hatású készítmény is. Sokszor próbálkoztak vitaminok, mindenekelőtt B6-vitamin nagy adagokban történő bevitelével - kevés sikerrel.
A hormonális változások szerepe miatt logikus választás hormonális fogamzásgátló tabletta alkalmazása a premenstruális szindróma kezelésében. Ezt támasztja alá az a tapasztalati tény is, miszerint anovulációs ciklusban jóval ritkábban fordul elő PMS. Fogamzásgátló tabletta szedése közben elmarad a peteérés. Ezt tekinthetjük a tabletta fő hatásának, emellett számos kedvező mellékhatása is van. Csökkenti a menstruációs vérzés mennyiségét, így ritkábban alakul ki vérszegénység. Gátolja a petefészek-ciszták és az emlő jóindulatú elváltozásainak kialakulását. Összetételéből adódóan lényegében minden hormonális fogamzásgátló tabletta rendelkezik ezekkel a kedvező másodlagos hatásokkal.
A közelmúltban olyan készítményeket is kifejlesztettek, amelyeknek speciális előnyük is van az említett jó tulajdonságok és a biztos fogamzásgátló hatás mellett. További kedvező tulajdonsága, hogy nem okoz súlygyarapodást, így az 1-2 kilogramm túlsúly miatt aggódó nők részére is biztos fogamzásgátló megoldást kínál. Alkalmazásával nemcsak a premenstruális szindróma tünetei szűnnek meg, vagy csökkennek lényegesen, de elmúlik a terhességtől való aggódás is.
A menstruációs ciklushoz kötött panaszok és a testi tünetek miatt a páciensek általában nőgyógyász segítségét kérik, az érzelmi élet változatos tüneteinek feloldásában, ugyanakkor a pszichoterápia is segíthet. Súlyosabb esetekben ilyen irányú gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Ilyenkor az eredményes kezelés érdekében pszichiáter segítségét célszerű igénybe venni.

Ha bármilyen további kérdésed lenne, bátran tedd fel azokat nőgyógyászodnak!

 

Nőgyógyászlap


Forrás: http://www.medimix.hu