A vérképzés

A vérképzés

A vérképzés alapvetően a csontvelőben, a nagyobb csontok üregrendszerét kitöltő szövetekben zajlik.


A vér sejtes elemei, a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék az itt található, úgynevezett őssejtekből alakulnak ki. a szervezetben lévő csontvelő teljes tömege közel 2000 gramm.

A csontvelő fokozza a vörösvértestek és a vérlemezkék termelését, ha azok száma például egy vérzés miatt a keringésben lecsökken. Hasonlóan több fehérvérsejt képződik akkor, ha a szervezetet fertőzés éri, benne valamilyen gyulladásos folyamat zajlik.

A csontvelőben azonban ezektől a különleges helyzetektől függetlenül is folyamatosan zajlik a sejtképzés, mert a vér alakos elemei idővel elöregednek és elpusztulnak. az oxigén szállításáért felelős vörösvértestek átlagos élettartama mintegy 4 hónap, a véralvadásban részt vevő vérlemezkéké alig egy hét, a szervezetet a fertőzésektől védő fehérvérsejteké pedig mindössze egyetlen nap. A vesék, amellett, hogy a vizeletképzésben is részt vesznek, egy eritropoetin nevű hormont is termelnek, amely a csontvelőt a vörösvértestek fokozott képzésére serkenti.

A csontvelőből készített kenet mikroszkópos vizsgálatából következtetni lehet a vérszegénység esetleges okára is.
A vér összetevői

A vörösvértestek
(erythrocyta)

A vörösvértestek, vagy eritrociták száma egy mm3 vérben megközelíti az 5 milliót.

Alakjuk leginkább a farsangi fánkéhoz hasonlítható. Ennek az a jelentősége, hogy a szűk hajszálerekben könnyen tudják változtatni az alakjukat, megnyúlnak, és így a saját átmérőjüknél kisebb erecskéken is tovább tudnak haladni. Ilymódon az általuk szállított oxigént a szövetek legmélyére, szinte a sejtekig képesek eljuttatni.

Az oxigén bennük egy vastartalmú fehérje-molekulához, a hemoglobinhoz kötődik. A hemoglobin segíti a vérben az oxigénszállítást, a tüdőktől egészen a szövetekig. Ez az oxigéndús verőeres vér.

Ott leadja az éltető molekulát, és felveszi helyette az anyagcsereterméket képező széndioxidot. A vérkeringéssel segít eljuttatni azt a tüdőkbe. Ez a gyüjtőeres vér.

A hemoglobin nagyon érzékeny a környezeti változásokra, így például a testhőmérsékletre, a kémhatásra illetve bizonyos gyógyszerekre, méreganyagokra. Ha a vér jellemző fizikai tulajdonságai kedvezőtlenné válnak, esetleg méreganyag kerül bele vagy a hemoglobin molekula szerkezete például egy génrendellenesség következtében megváltozik, akkor túl lazán vagy túl erősen köti meg az oxigént. Az előbbi esetben nem tudja azt felvenni a tüdőben, az utóbbiban nem képes leadni azt a sejteknek.

A hemoglobin normális laboratóriumi értéke életkortól, nemtől és az alkalmazott laboratóriumi vizsgálati módszertől függően változik. Nőkben: 120-155 g/l Férfiakban 140-175 g/l

Alacsony érték:

A vörösvértest alacsony értéke a vérszegénység (anaemi). Az oka nagyméretű vérveszteség, vagy kevés vörösvértest képződés lehet, ami vashiányra, B-12 vitamin hiányára vagy folsavhiányra vezethető vissza. A vas a vérfesték előállításához szükséges. A vashiány okai: hiányos táplálkozás, vasfelvételi zavarok (resorptio) a bélben, akut vagy krónikus vérzések. 80 %-a az összes vashiányban szenvedőknek a nők, akik a menstruáció folyamán több vért veszítenek, és így nagyobb a vas szükségletük. A terhes nőknél, a csecsemőknél és az anyáknál a szoptatás ideje alatt a vas szükséglet különösen magas.
Magas érték:

A vörösvértest magas értéke vörösvértest - szaporulat (polyglobulia). Az oxigén hiánya esetében (pl. magas hegylakók) a vörösvértest szaporulata tapasztalható. Esetleges tüdőbetegség és szívbetegség során is felléphet a vörösvértest szaporulata. Nagymértéku nedv veszteség (erős izzadás, hányás, hasmenés) is előidézheti a vörösvértest relatív mennyiségi növekedését (pseudopolyglobulia). Ebben az esetben ezt az állapotot megfelelő mennyiségű folyadék pótlásával normalizálhatjuk.


A fehérvérsejtek
(leucocyta)

A rend örzője ..
A fehérvérsejtek igen jelentős szerepet töltenek be a betegségkeltő baktériumokkal szembeni ellenállásban, és nem csak a vérben, hanem a test szöveteiben is megtalálhatóak. A csontvelőben és a nyirokcsomóban keletkezik. A lép és a csecsemőmirigy készíti fel a későbbi feladatai ellátására. Többféle fehérvérsejt létezik. A fehérvérsejteknek több fajtája létezik.

A limfociták (kb. 20-40%), a granulociták (kb. 50-70%) és a monociták (kb. 2-8%)

A granulociták

Közös jellemzőjük, hogy plazmájukban szemcsék (granulumok) találhatók, melyek jól festodnek. A vörös csontveloben képzodnek. Szerepük meglehetosen szerteágazó. Részben bekebelezik a baktériumokat, mások anyagcsere-termékeikkel pusztítják el. A bennük lévo granulumok részben lizoszómák, részben olyan hólyagocskák, melyek hisztamint, szerotonint, prosztaglandint tárolnak. Ha ezek kiszabadulnak és a vérbe kerülnek, a szervezetben allergiás reakció játszódik le.

A limfociták

A fehérvérsejtek másik nagy csoportja. Jellemzojük, hogy plazmájukban szemcsék nincsenek. (Ezért a jellemzojükért szokták ezeket a sejteket agranulocitáknak is nevezni.) Élettartamuk 1-2 hét, de egyesek évekig is funkcionálnak. Ezek a memóriasejtek. A nyirokcsomókban, a lépben, a bél nyiroktüszoiben keletkeznek. Nagyságuk alapján kis és nagy limfociták vannak. Eredet és muködés szerint T és B limfocitákat különböztetünk meg. A T-sejtek fejlodését a csecsemomirigy irányítja (Thymus). A nevük is innen ered. Ezek biztosítják a sejtes immunitást vagy celluláris immunválaszt. Felismerik az antigéneket, ölo hatásukat sejt-sejt kölcsönhatás révén fejtik ki. Fagocitózisra nem képesek, de limfotoxint tudnak termelni, amely baktériumokat pusztít. A T-sejtek részt vesznek a szervezetbe kerülo anyagok elleni védekezésben, a rosszindulatú daganatok elleni védekezésben és a beültetett szövet, vagy szerv elleni védekezésben, vagyis a transzplantátum kilökodésében. A B-sejtek a nyirokcsomókban lépben és egyéb nyirokszervekben képzodnek, nincs közük a csecsemomirigyhez. Ezek a sejtek biztosítják az antitestes vagy humorális immunválaszt. Antigén hatására a B-sejtek plazmasejtekké alakulnak át és immun- globulint termelnek. Ezek a vérplazmában találhatók, szerkezetük alapján IgG, IgM, IgE, IgD és IgA típusúak lehetnek. Egyesek a könnyben és a nyálban is megjelenhetnek.

A monociták

A fehérvérsejtek között legnagyobbak a monociták. A vörös csontvelőben képződnek, majd különböző szövetekbe kerülnek. Nagy szerepük van az antigének felismerésében és az immunválasz kialakításában. A betegségek diagnosztizálásában igen fontos a fehérvérsejtek arányát kifejező minőségi, vagy kvalitatív vérkép, mert egyes betegségek esetén a fentiek aránya jellegzetes módon megváltozik.

Alacsony érték:

A fehérvérsejt alacsony értéke vírusos infekcióra vezethető vissza, de a malária és a tífusz esetében is csökken a mennyiségük értéke. Esetleges csontvelő károsodást is jelezhet a fehérvérsejt csökkenése (nagymértékű röntgenhatás, rák- vagy pajzsmirigy- gyógyítására használt gyógyszerek alkalmazása).
Magas érték:

Különböző okok miatt nőhet meg a fehérvérsejtek száma. Legtöbbször egy baktérium, gomba vagy parazita az oka, de lehetséges egy akut mérgezés, vérzés, leukémia (fehérvérűség), vagy egy erős sokk is a fehérvérsejt hirtelen megnövekedésének az előidézője.


A vérlemezkék
(thrombocyta, Plt)

A vérlemezkék szerepe, hogy a sérült érfalhoz tapadva beindítsák a véralvadás folyamatát, és ezzel részt vegyenek a sérülést elzáró véralvadék kialakításában

Alacsony érték:

A vérlemezkék előállításának a zavarát sugárzás, vagy gyógyszerek hatása végett kialakult B-12 vitamin hiánya okozza. Az idő előtti leépülésük (infekció, allergikus megbetegedés, lépnagyobbodás, vagy nem megfelelően ellenőrzött véralvadás) is előidézheti a vérlemezkék számának a csökkenését.
Magas érték:

Az értékük növekedésének az oka legtöbbször egy erős infekció, vagy nagymértéku sérülés, operáció, a lép eltávolítása során kifejlődött rákos megbetegedés. Ritkább esetben, a csontvelőben megnőhet a mennyisége a vérlemezkét előállító sejtek zavarából kifolyólag. A fehérvérűség esetében előfordulhat egy nagymértékű, de teljes értékű vérlemezke növekedés is.


A vérplazma


A vérplazma a vér folyékony sejtközötti állománya, 90 %-a víz. Víztartalmának állandósága alapvetoen fontos. Csökkenése a kiszáradás vagy exiccosis. Oldott állapotban ionok vannak benne. A legfontosabbak a nátrium, kálium, kalcium és a klorid.

 

haematológuslap


Forrás: http://www.medimix.hu