MedimiX
 

Keresés a honlapon
 




Eddigi látogatók
Nyomtatóbarát verzió

A Chron-betegség és diétája

1932-ben Burill Chron amerikai belgyógyász írta le először azt a gyulladásos bélbetegséget, amely nevét róla kapta. A betegség a tápcsatornát bármely szakaszán érintheti, de leggyakoribb a vékony-, és a vastagbél együttes megbetegedése. Az említett gyulladás fokozatosan, illetve szakaszosan alakul ki, ami azt jelenti, hogy ép és kóros területek követik egymást. Jellemző a betegségre a jó és a rossz periódusok váltakozása.


A Chron-betegséget elsősorban a fiatalok betegségeként szokták emlegetni, de előfordul gyermekkorban és 60 év felett is. Annak ellenére, hogy örökletes tényezők a betegség kialakulásában nem bizonyíthatók, mégis egy család több tagján is előfordulhat.
A betegség oka ismeretlen, feltételezések szerint lehet veleszületett vagy szerzett. Megfigyelések bizonyítják, hogy a hajlamhoz valamilyen kiváltó tényező társul, pl. fertőzés, amely a meglévő hajlamot képes a felszínre hozni. Fontos megjegyezni, hogy a krónikus gyulladás fenntartásában a bélbaktériumoknak jelentős szerepük van.
A betegség előfordulásának létezik néhány különlegessége is, mint pl. Európában és Észak-Amerikában igen határozott észak-déli irányt mutat, minél délebbre haladunk, annál ritkábban találkozhatunk a betegséggel. Fehér bőrűeken majdnem 2x gyakrabban fordul elő, mint fekete bőrűeken. Az epidemiológiai adatok szerint férfiak és nők azonos arányban betegszenek meg, a városi emberek körében pedig gyakoribb a betegség. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika kevésbé fejlett országaiban csak nagyon ritkán fordul elő Chron-betegség.
 
 

TÜNETEK

Típusos tünet a hasi fájdalom, a hasmenés, a fogyás, továbbá a visszatérő lázas állapot. Korábban már említettük, hogy a krónikus betegség lefolyása hullámzó, vagyis jó és rossz periódusok váltakoznak. A jó periódust viszonylag jó közérzet és relatív panaszmentesség jellemzi. A visszaesés okát nem minden esetben lehet eldönteni, amely lehet bél- vagy egyéb fertőzés, bizonyos gyógyszerek, esetleg testi vagy lelki túlterhelés is. Természetesen a betegség tünetei összefüggnek azzal, hogy a tápcsatorna mely része érintett. Ebben az értelemben a vékonybél bizonyos szakaszainak a megbetegedése hasmenést, fogyást, létfontosságú tápanyagok felszívódási zavarát okozhatja (B12-vitamin, vas, fehérje). A vastagbél érintettsége esetén elsősorban a véres hasmenés dominál, és a fájdalmat a gyulladt bél rendellenes összehúzódása okozza. Ritkábban, de előfordulhat a nyelőcső, vagy a gyomor gyulladása is. A visszatérő lázas állapotot a bélfal mélyebb rétegeibe behatoló baktériumok okozzák. Említettük, hogy a betegség gyermekkorban is előfordulhat, amely esetben a gyermek fejlődése, növekedése visszamaradhat, tekintettel a felszívódási zavarok következtében kialakuló tápanyaghiányra.
 
 

A BETEGSÉG SZÖVŐDMÉNYEI

A szövődmények lehetnek bél eredetűek és bélen kívüliek.
1. A bélfal gyulladása más szervekre és ép bélszakaszokra is átterjedhet. Az ún. savós hártyák összetapadása következtében a hasfalon át tapintható gyulladásos gomolyag keletkezik. A betegség lefolyása során az összetapadt üreges szervek között járat keletkezhet, amelyet sipolynak nevezünk.  Ilyen jellegű rendellenesség kialakulhat a bél és a húgyhólyag, két bélszakasz, vagy a bél ürege és a bőrfelület között.
 A különböző bélbaktériumok hatására a végbél körül, vagy a szabad hasüregben tályog alakulhat ki. A gyulladás bizonyos szakaszában a bélüreg szűkületét is okozhatja. Ennek a gyanúja akkor merül fel, ha a beteg evés után 2-3 órával görcsös fájdalmat érez. Ebben az esetben a béltartalom, főleg akkor, ha sok növényi rostot tartalmaz, csak erőlködés után képes átjutni a szűkületen. Mindezek következménye, hogy a szűkület előtti bélszakasz egy idő múlva kitágul, és a bélfalon átjutó baktériumok hatására sipoly vagy tályog alakulhat ki.
 A rákos elfajulás veszélye is fennáll, ezért megfelelő időközönként rendszeres ellenőrzés, vastagbéltükrözés javasolt, még akkor is, ha tünetmentesség áll fenn. A daganat igen lassan, fokozatosan alakul ki, és szövettani vizsgálattal a rosszindulatú elfajulás már kezdeti szakaszában kimutatható és az idejében elvégzett műtét teljes gyógyulást hozhat.
2. A gyulladás következtében a szem különböző részei fájdalmassá válhatnak. A Chron-betegséget gyakran kíséri szájnyálkahártya-gyulladás. A májenzimek értékeinek emelkedése a máj gyulladására utalhat. Gyakori szövődmény az ízületek gyulladása is, elsősorban a térd-, a boka-, a csípő- és a könyökízület. A bőrön érzékeny csomók jelenhetnek meg, továbbá gennyes hólyagok alakulhatnak ki. Tekintettel az anyagcsere-folyamatok megváltozására, vesekő, ill. epekő hajlam is társulhat a betegséghez. A krónikus gyulladás következtében a trombózisra való hajlam is fokozottabb.
 
 

A BETEGSÉG KEZELÉSE

A gyógyszeres kezelés célja a tünetek enyhítése, a gyulladásos folyamat leállítása, valamint a szövődmények helyreállítása. A tartós gyógyszeres kezelés célja a jó periódus fenntartása.
A gyógyszeres kezelés eredménytelensége, vagy szövődmény esetén műtét szükséges. A betegség az egész emésztőcsatornát érinti, éppen ezért nem lehetséges a megbetegedett rész teljes és végleges eltávolítása. A sebészeti megoldás csak a legszükségesebb bélszakasz eltávolítását jelenti. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy hosszabb-rövidebb idő után a gyulladás kiújul, leggyakrabban a műtéti területeken. A teljes vastagbelet érintő súlyos gyulladás esetén sor kerülhet a végleges eltávolításra, amelynek következtében bélkihelyezésre (sztóma) kerül sor. Mindenképpen műtét szükséges akkor, ha szűkület alakul ki, vagy vérzés áll fenn, illetve a bélfal átlyukadása esetén. A tályog és a sipoly is műtéti indikáció lehet. Sajnos a műtét nem oldja meg végleg a panaszokat, de a műtét után évekig panaszmentesség biztosítható gyógyszeres kezelés és diéta mellett. A műtétet követő újabb panaszok diétával jól befolyásolhatók. A betegség kiújulási hajlama ismert, ezért fontos a gyulladás korai jeleit felfedezni, és a kezelést megkezdeni.
 
 

A DIÉTA

A diéta célja az ingerlékeny bélszakasz megnyugtatása, a meglévő energia- és tápanyaghiány megszüntetése, a kóros anyagcserezavarok kivédése, az étvágytalan beteg erőnlétének javítása, valamint jóízű, étvágygerjesztő ételek adása.
Az étrend függ a beteg tápláltsági állapotától és a betegség aktuális stádiumától.
 
 

TÁPLÁLTSÁGI ÁLLAPOT
MEGHATÁROZÁSA

 A tápláltsági állapot meghatározásakor a következő kérdésekre keressük a választ:
1. Van-e alultápláltságra utaló tünet, illetve ok az alultápláltság feltételezésére?
2. Milyen tápanyagok (fehérje, zsír, szénhidrát, vitamin, ásványi anyagok) elégtelenségéről van szó?
3. Milyen súlyos a hiány?

Akut szakaszban előnytelen a tej, a nyers gyümölcs, a zöldség, valamint az erősen fűszeres, zsíros étel.
A Chron-betegség igen gyakran érinti a vékonybelet, ahol a tápanyagok felszívása történik. Az elvesztett tápanyagok pótlása az egyik legfontosabb szempont az étrend kialakításánál, vagyis a fogyás és az alultápláltság megakadályozása. A betegek számára a létfontosságú tápanyagokban, vitaminokban gazdag étel a legideálisabb, amely kis térfogatú kell, hogy legyen és lehetőleg kevés salakanyagot tartalmazzon. Kerülni kell a durva növényi rostokat (a kukoricát, a lencsét, a babot, a káposztaféléket, a zöldpaprikát). Fontos a tápcsatorna kímélete és a hasmenések megszüntetése. A tünetek ismeretében a tej fogyasztása nem feltétlenül javasolt, továbbá a durva rostok kerülése is a diéta alapját képezi. Jó, ha a Chron-beteg a szénsavas üdítőitalokat is mellőzi, valamint a panírozott, bő zsírban készült ételeket is kihagyja étrendjéből. Kerülendőek a gyorséttermi ételek is.
Ügyeljünk az étel elkészítésének módjára! Lehet főzés, sütés, fóliában sütés, kuktában főzés és grillezés, de mindenképpen zsiradékmentes, vagy kevés zsiradékot használó eljárás legyen. Zsiradékként a növényi eredetűek a legideálisabbak: napraforgó, kukorica, olíva, margarin. A szövődmények vonatkozásában az étrend összeállításánál célszerű figyelembe venni az epekő hajlamot is, és a zsiradékok használatánál minimális mennyiségben a növényi eredetűeket kell előnyben részesíteni. A betegséggel járó vesekő hajlam tekintetében is célszerű a diétát bővíteni, és kerülni mindazokat a nyersanyagokat, amelyek oxalát kő kialakulásához vezethetnek: kakaó, csokoládé, sóska, spenót, egres, rebarbara, narancs, ribizli és a belőlük készült lekvárok, dzsemek, szörpök. A fokozott gyomorsavképződés miatt célszerű a paradicsomos ételeket, ketchupot, mustárt, a zacskós leveseket, savanyúságokat, savanykás gyümölcsöket kerülni. A hasmenéses időszakban a gyümölcsök közül előnyben kell részesíteni azokat, amelyek a tüneti kezelés szempontjából előnyösek, mint pl. a banán. Abban az esetben, ha szűkület vagy aktív gyulladás áll fenn, akkor a főzelékféléket és gyümölcsöket nagyon puhára főzve, és lehetőleg paszírozva fogyassza. A vas-, fehérje-, és kalciumhiány pótlásának biztosítására minél több sovány húsfélét és tejterméket próbáljunk a beteg étrendjébe állítani. Az alkohol, a gyakori erős kávé és tea nem javasolt. Meg kell említenünk, hogy a betegség bizonyos szakaszaiban a tápszerek alkalmazása szinte nélkülözhetetlen.  A szélsőséges étrendet, pl. vegetáriánus étrendet fogyasztók figyelmét fel kell hívni arra, hogy az egyébként is fennálló hiányállapotot szigorú reformtáplálkozással ne tetézzük.
A Chron-betegségben szenvedők általában kívánják az édességeket. Nekik elsősorban kekszeket, otthon készült pitéket, felfújtakat és piskótákat kínáljunk.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az energiát elsősorban szénhidráttartalmú nyersanyagokkal (zöldfőzelékekkel, burgonyával, rizzsel, gabonaneműekkel) jutassuk be a szervezetbe, s mellőzzük a bélmozgást fokozó egyszerű cukrokat. Ügyeljünk a vitaminok és az ásványi anyagok pótlására. A leromlott szervezetet roborálni kell. Ha ez a megszokott napi étkezésekkel nem oldható meg, a kiegészítő klinikai tápszereket vegyük számításba. A klinikai vagy enterális tápszerek olyan teljes értékű (teljes értékű, esszenciális aminosavakat tartalmazó) készítmények, amelyek minden fő tápanyagot, fehérjét, zsírt, szénhidrátot, nyomelemeket, vitaminokat, ásványi anyagokat megfelelő arányban és mértékben tartalmaznak. Ha tehát valaki egész nap csak ezt fogyasztja a számára szükséges mennyiségben, akkor nem alakul ki hiányállapot nála.  Kisebb adagban ideális kiegészítője a normál vagy a diétás étrendnek.

Jó tanácsok:
- A betegség kiújulásának észlelésekor a szövődmények elkerülése miatt haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.
- Tünetmentesség esetén is évente legalább 3x jelenjen meg ellenőrzésen.
- A sport jó periódusban igen hasznos lehet, gyulladás esetén azonban kímélet szükséges.
- Külföldi utazás esetén még körültekintőbben ügyeljen a higiéniai szabályok betartására, főleg az étkezésekre vonatkozóan.
- Kerülje az erős napfényt.
- Mellőzze az alkoholt és a dohányzást.
- Erős hasmenéskor a gyógyszeres kúra mellett kerülje a tüneteket okozó zöldség- és gyümölcsféléket.
- Székrekedés esetén fogyasszon rostos ételeket, de plusz rostbevitel alkalmával ügyeljen arra, hogy legalább napi 2 l folyadékot fogyasszon.
- A nyugalom és a pihenés legalább olyan fontos, mint a gyógyszer és a diéta.
- A sztómát viselő betegek minden tekintetben az átlagember életmódját folytathatják.
- A végbél körül kialakult tályog rendszeres ápolása megelőzheti a szövődményeket.
- A szövődmények kialakulásánál azonnal forduljon kezelőorvosához.
- 1993 óta működik a Chron Colitis Betegek Egyesülete, amely nagymértékben segít a betegeknek a különböző problémák megoldásában.
 
 

A SZTÓMÁRÓL BŐVEBBEN

A vastagbél eltávolítása után, a vékonybél végét kivarrják a bőrön át vágott nyíláson keresztül a hasfal jobb oldalára, általában valamivel a köldök alá. Ennek következtében a vékonybél tartalma kifolyik a nyíláshoz illesztett tasakba. Ez a béltartalom híg, hiszen a sűrítés, amely a vastagbél feladata, elmarad. A sztóma helyét igen gondosan választja ki a sebész, minden heget, bőrredőt figyelembe vesz, amely zavarhatja a gyűjtőtartály tapadását. Fontos szempont az is, hogy a széklettartály mozgásában ne zavarja a beteget. Tekintettel arra, hogy a sztómában nincsenek idegvégződések, ezért érintésre nem fáj és a széklet áthaladása sem érezhető, éppen ezért a gyűjtőtartályt állandóan felszerelve kell hordani.
 
 

DIÉTA A SZTÓMA IDEJE ALATT

A műtétet követően a sztóma kb. 6-8 hétig duzzadt, ez alatt az idő alatt csökken a sztóma áteresztő képessége, vagyis a nehezen emészthető ételek elzárhatják a nyílást. Ezért körültekintően kell összeválogatni a sztómát viselő emberek étrendjét. A duzzanat megszűnése után bővíteni lehet az étrendet, de figyelmeztetni kell a betegeket az alapos rágásra. Fokozottabban figyelembe kell venni ezeknél a betegeknél az egyéni toleranciát és a puffadást, vagy a hasi görcsöt okozó ételeket ki kell iktatni étrendjükből.
Az étrendben csak mértékkel legyenek füstölt és pácolt húskészítmények, káposztafélék, szárazhüvelyesek, hagyma, fokhagyma, dió, mogyoró. A halak, a tojás, a gombák, a füstölt vagy túlérett sajtok felerősíthetik a béltartalom szagát, ami nagyon kellemetlen lehet a betegnek. Az aprómagvas gyümölcsöket (ribizli, füge, málna, szőlő) ezért célszerű kerülni, mert a narancshoz, a paprikamaghoz és a paradicsomhoz hasonlóan magvaik gátolhatják a kiürülést. Célszerű a régen nem próbált ételeket először kis mennyiségben adagolni, és csak abban az esetben fogyassza tartósan, ha panaszt nem okoznak. Miután a vastagbél szívja vissza a folyadék nagy részét a béltartalomból, ezért műtét után fokozott folyadékfogyasztás javasolt. Később a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodik a szervezet, és fokozott szomjúságérzettel szabályozza a folyadékbevitelt.
 
 

MOZGÁSHOZ VALÓ
HOZZÁSZOKÁS

A sztóma nem gátolja a különböző testmozgásokat, de azok a sportok, amelyek a gyűjtőtartály sérülését okozhatják, kerülendők.  Az úszás, zuhanyozás minden esetben jól megoldható, mivel a gyűjtőzsák tapadó része vízhatlan.  Jó tanács, hogy a zuhanyozás és a fürdés a gyűjtőzsák eltávolítása után nemcsak kényelmes, hanem a sztóma körüli bőr alapos megtisztítását is lehetővé teszi.
Fizikai értelemben a sztóma nem jelent megterhelést, hamar el lehet sajátítani azt a néhány mozdulatot, amely a tartály cseréjét teszi lehetővé. A sztómát viselő betegeknek a problémáit elsősorban pszichés okokra lehet visszavezetni. A lelki problémák megoldására a közvetlen hozzátartozók, a család nyújthat komoly segítséget, de nélkülözhetetlen a beteg önbizalma. A pszichés vezetés gyakran megkívánja a pszichológus segítségét, ami csoportos foglalkozások, klubfoglalkozások formáját öltheti. A lelki gondokkal küzdő betegek társas kapcsolatainak építésére ezek a foglalkozások a legideálisabbak.

 

Kubányi Jolán