MedimiX
 

Keresés a honlapon
 




Eddigi látogatók
Nyomtatóbarát verzió

Alkohol okozta májbetegségek

Általánosan ismert, hogy a rendszeres, túlzott mértékű alkoholfogyasztás jelentősen károsítja a máj működését. Általában a krónikus alkoholisták 40-50%-ában fejlődik ki a májzsugor klinikai képe, amely mintegy 10-15 évig tartó napi 60-80 g-ot meghaladó, rendszeres alkoholfogyasztás következtében alakul ki.

A nők érzékenyebbek az alkohol toxikus hatásaira, esetükben a fenti mennyiség fele is elegendő az alkoholos májbetegség kifejlődéséhez. Az elfogyasztott alkoholtartalmú ital fajtája kevésbé lényeges, csupán az elfogyasztott abszolút alkoholmennyiség a döntő jelentőségű.

A szervezet tűrőképessége az alkoholos italokkal kapcsolatosan más egyszeri terhelés, időszakos terhelés vagy folyamatos terhelés hatására. Egyszeri terhelés esetén a maximális alkohollebontás mennyisége férfiaknál 0,1 gramm/ testsúlykilogramm/óra, azaz egy 70 kg súlyú férfi egy teljes nap alatt mintegy 170 g alkoholt képes lebontani. A női szervezetben 1 óra alatt testsúlykilogrammonként 0,085 gramm alkohol bomlik le, ami azt jelenti, hogy egy átlagos testsúlyú (60 kg) női szervezetben a máj egy nap alatt mintegy 120 gramm alkoholt közömbösít. Időszakos terhelés esetén a naponkénti maximális alkoholtolerancia 80-100 gramm fogyasztása férfiakban, és 60-90 gramm női szervezetben. Tovább csökken a szervezet alkoholtűrése, ha rendszeresen, naponta terheljük meg szervezetünket alkoholtartalmú italokkal. Rendszeres alkoholfogyasztás esetében a maximális alkoholtűrés férfiaknál mintegy 60-70 gramm, nőknél 25-35 grammnak felel meg.

Mindezek az értékek természetesen csak akkor helytállók, ha szervezetünk egészséges. Ezek: egészséges máj, egészséges anyagcsere, erre utal a normális testsúly, cukortolerancia, vérzsírszint. Fontos továbbá, hogy táplálékainkat megfelelő mennyiségben és minőségben vegyük magunkhoz, és a szervezet ne legyen kitéve egyéb májkárosító tényezők hatásának.

A májkárosodás mértékét egyaránt befolyásolhatják exogén és endogén (azaz külső és belső tényezők. Az exogén tényezők közé tartozik az alkoholfogyasztás, lényeges ennek napi mennyisége, az alkoholfogyasztás rendszeressége, folyamatossága, időtartama. Lényeges a helyes táplálkozás, fontos megfelelő mennyiségű kalória bevitele, valamint táplálékunkban a különböző tápanyagok (fehérjék, zsírok, szénhidrátok, vitaminok, ásványi sók stb.) megfelelő aránya.

Fokozhatják az alkoholos italok károsító hatását mindazok a kémiai, festékanyagok, amelyek az alkoholos italok előállítása során az alkoholos italokba belekerülnek.

Nem hanyagolható el egyéb májkárosító anyagok szerepe sem. Az endogén tényezők közé tartozik a genetikus háttér, a szervezet immunhiányos állapota, előzetes májkárosodás jelenléte, továbbá egyéb szervi megbetegedés, valamint a testsúly túlzott mértékű megnövekedése.

Az orvosi szakirodalomban ismert, hogy egy országban az egy év alatt egy főre jutó alkoholfogyasztás mennyisége - abszolút alkoholban számolva - arányos az ugyanebben az országban májzsugoros megbetegedésben bekövetkezett halálozási arányszámmal. Ez azt jelenti, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság általában kevesebb mennyiségű szeszes italt fogyaszt, a májzsugoros betegségben elhaltak száma kisebb, míg azokban az országokban, ahol nagyobb mértékű az alkoholfogyasztás, a májzsugoros halálozás is nő.

Magyarországon az elmúlt 40 év alatt az alkoholfogyasztás abszolút mennyisége jelentősen megemelkedett. Borfogyasztásunk mértéke lényegében nem változott, míg a sörfogyasztás, valamint az égetett szeszes italok fogyasztása jelentős mértékben megnövekedett. Különösen fontos az égetettszeszesital-fogyasztásban történt változás, mivel ezek az italok, mint már fentebb említettük, jelentősebb mértékben tartalmazhatnak olyan kémiai anyagokat is, amelyek az alkohol károsító hatása mellett tovább károsítják szervezetünket.

A túlzott mértékű alkoholfogyasztás nemcsak a májat, hanem más szervünket is megbetegítheti. Így szívkárosodást, hasnyálmirigygyulladást idézhet elő, károsíthatja az agyműködést, sőt rendszeresen alkoholt fogyasztó nők esetében terhesség esetén nagyon sok esetben magzati károsodás következik be. Ezen magzati károsodások gyakoriságát aszemlélteti. A táblázatból látható, hogy a növekedési zavar, valamint az idegrendszeri, mentális és pszichés károsodás milyen gyakori velejárója a terhesség alatt bekövetkezett magzati károsodásoknak.

Az alkoholos májbetegség kialakulásában az alkohol toxikus tulajdonságú metabolitja, az acetaldehid, valamint a társuló alultápláltság játszik szerepet. Mindezek mellett a kóros mértékben felszaporodó agresszív szabad gyökök patogenetikai szerepét is bizonyították.

Lényegében az alkoholos májbetegségnek három fő formája ismert: alkoholos zsírmáj, alkoholos májgyulladás, valamint az alkoholos cirrózis (májzsugor). Fontos továbbá tudni, hogy májzsugor esetén a májrák kialakulásának a lehetősége is magasabb, ezért, bár nem direkt módon, az alkoholnak szerepe van a májrák kialakulásában is.

Alkoholos zsírmáj

A betegek gyakran tünetmentesek, a májtáji érzékenység a leggyakoribb tünet. A máj ilyenkor megnagyobbodott, nem kemény tapintatú, lekerekedett szélű, a májműködési vizsgálatok normálisak vagy enyhén mutatnak kóros eltérést.

Leginkább a gamma-glutamil transzpeptidáz (gamma-GT) magas aktivitása a jellemző. Szövettanilag a máj nagycseppes elzsírosodása jellemzi. Az alkoholfogyasztás abbahagyása után a máj nagysága rövid idő alatt csökken, a kóros tünetek elmúlnak.

Alkoholos májgyulladás (hepatitisz)

Az alkoholos májgyulladás klinikai megjelenése igen változó: lehet tünetmentes, enyhe tünetekkel járó, gyors, heveny lefolyású, néha halálos kimenetelű is. Típusos esetben a klinikai tünetek a vírusos eredetű májgyulladás tüneteihez hasonlóak. Általában hosszú ideig tartó rendszeres alkoholfogyasztás szerepel a beteg kórtörténetében.

A betegségre jellemző a hányás, gyengeség, hasi fájdalom, sárgaság kialakulása; a beteg vizsgálatakor májnagyobbodást, májtáji érzékenységet, a lép megnagyobbodását találjuk.

A laboratóriumi jellemzők közé tartozik: a fehérvérsejt-szaporulat, a vértranszaminázok jelentős mértékű megemelkedése, jóllehet nem olyan nagymértékben, mint vírus eredetű májgyulladásban. A GOT, GPT értéke általában 300 egység alatt van, azonban a gamma-glutamil transzpeptidáz emelkedése igen jelentős mérvű. A sárgaságnak megfelelően mérsékelten vagy jelentős mértékben megemelkedett a vér bilirubinszintje, változó mértékű alkalikus foszfatáz-szint emelkedés lehetséges.

A betegség enyhe formáiban a gyógyulás teljes lehet, a súlyosabb formák általában cirrózisba mehetnek át, vagy gyorsan heveny májelégtelenséghez vezethetnek. Fontos a betegség elkülönítése az epehólyag-gyulladástól, egyéb heveny hasi kórképektől, mert a műtét heveny alkoholos májgyulladásos betegben végzetes kimenetelű lehet.

Alkohol okozta cirrózis

A májzsugoros megbetegedés általános jelein kívül az alkoholizmus egyéb tünetei is jelen lehetnek, például alkoholos eredetű idegkárosodás, a gyomor és nyombél gyulladásos megbetegedése, szívizomkárosodás stb. Szövettanilag a májzsugoros megbetegedés rendszerint kisgöbös típusú, gyakran társul májzsírosodással, valamint alkoholos eredetű májgyulladással. Laboratóriumi vizsgálattal a vér epefestékszintje megemelkedett, magas a GOT-, GPT-aktivitás, valamint különösképpen a gamma-glutamil transzpeptidáz szintje. Előrehaladottabb esetekben a vér albuminszintje csökken, a véralvadási tényezők ugyancsak kóros mértékben károsodottak.

Ha a beteg az alkoholfogyasztást abbahagyja, a progresszív megbetegedés stabil állapottá alakulhat át, viszonylag kevés klinikai és laboratóriumi tünettel. Amennyiben az életmód meg

változtatása nem következik be, a folyamat feltartóztathatatlanul megy előre, folyamatosan kialakulnak a májelégtelenség klinikai tünetei, a májzsugoros megbetegedés különböző szövődményei.

Az alkoholos májbetegségek kezelése

A terápia legfontosabb eleme az alkohol elhagyása, még a cirrózis stádiumában is, mert az alkoholt elhagyók 5 éves túlélése 60%-os, szemben az alkoholfogyasztást tovább folytatók 40%os 5 éves túlélésével.

Súlyos alkoholos hepatitisz intézeti kezelést tesz szükségessé. A zsírmáj-megbetegedés előrehaladottabb formáiban, valamint májzsugor kialakulása esetén, ha májelégtelenség klinikai tünetei nincsenek jelen, fehérjedúc, roboráló diéta javasolt, vitaminpótlással. Természetes gyökfogó anyagok, mint E-vitamin, silymarin-készítmények, hozzájárulhatnak a klinikai-laboratóriumi tünetek javulásához.


 Drinfo