Hormonális fogamzásgátlás

A fogamzásgátlás célja a nem kívánt terhesség megelőzése. A nőknél ma a legszélesebb körben alkalmazott hatékony, de nem végleges fogamzásgátló módszerek az orális fogamzásgátló tabletták, illetőleg a méhen belüli eszközök.

E módszereken kívül még számos lehetőség kínálkozik, ideértve a természetes fogamzásgátlást is. Használatukat - a kényelmi és az anyagi szemponto-kon kívül - a hatásosság és a megbízhatóság befolyásolja leginkább.

A nők által használható fogamzásgátló módszerek a következő hatásmechanizmuson alapulnak: a megtermékenyülést gátló módszerek (pl. természetes fogamzásgátlás, hüvelyi pesszárium, művi meddővé tétel, stb.); a megtermékenyítés, illetve a megtermékenyített petesejt beágyazódásának méhen belüli eszközzel történő gátlása; s végül az ovuláció-gátló szerek, azaz a fogamzásgátló tabletták használata, amelyek a peteérést és a petesejt kiszabadulását gátolják. A továbbiakban ez utóbbi hatásmechanizmuson alapuló módszerrel foglalkozunk részletesen.

Ovuláció-gátló szerek/hormonális fogamzásgátló tabletták

A tabletták atyja, Pincus 1955-ben igazolta a hormonális fogamzásgátlás hatékonyságát. Hazánkban csak 1968-ban vezették be a fogamzásgátló tablettákat, noha az abortusz liberalizálása már 1956-ban megtörtént. A terhesség-megszakítások korlátok nélküli engedélyezése az abortuszok számának világméretekben is párját ritkító növekedéséhez vezetett. (Így például 1969-ben az abortuszok száma 206817 volt, miközben csak 154318 gyermek született.) A helyzet annyira tarthatatlanná vált a hatvanas évek második felére, hogy már nem lehetett kitérni a fogamzásgátló tabletták magyarországi bevezetése elől. 1968-ban hozták forgalomba először az Infecundint, amelyet a Bisecurin követett. Hamarosan azonban fény derült e nagy hormontartalmú tabletták ritka gyakorisággal előforduló, de súlyos egészségügyi hatásokkal járó ártalmasságára. Mindez rákényszerítette a gyógyszergyárakat újabb, kevesebb mellékhatásokkal bíró gyógyszerek kifejlesztésére.

A hormonális fogamzásgátlás hatásmechanizmusa

Magas fokú megbízhatóságuk a többszörös támadáspontnak tulajdonítható. A petefészekre kifejtett gátló hatás mellett ezek a készítmények számottevően befolyásolják a méh nyakcsatornájában termelődő nyák tulajdonságát. Ennek révén az ondósejtek nehezebben tudnak felhatolni a női nemi szervek magasabb szegmentumaiba.

A bevitt hormonok hatására a méhnyálkahártya felépülése elmarad az élettanitól, és ez azt eredményezi, hogy alkalmatlanná válik a pete beágyazódására. A petevezetők működésében is kimutathatók eltérések. Ezek a tényezők kumulálódva hozzák létre a rendkívül magas, cca. 98-99%-os fogamzásgátló hatást.

A hormonális fogamzásgátlás használhatósága

Lényegében minden egészséges nő használhat hormonális fogamzásgátló tablettát. Mindazonáltal vannak kockázati tényezők is, amelyek kiszűrése, mérlegelése alapvetően fontos a döntés meghozatala előtt, s amelyek felderítése és elbírálása orvosi (nőgyógyászati) feladat. Az előzményben szereplő májgyulladás, májkárosító hatás, trombózis, visszérgyulladás és számos más megbetegedés ugyanis abszolút vagy relatív mértékben ellenjavallatot képez. A szedés megkezdése előtt a nőgyógyá-szati vizsgálat azért is indokolt, mert ezzel egyidejűleg rákszűrés is történik, amelyet az évenkénti ellenőrzések során megismételnek.

A hormonális fogamzásgátlás hatásai

A kedvező hatások közül kiemelendő, hogy a tabletta szedése egyértelműen kedvező hatású a havi vérzés több rendellenességében. Csökkenti a vashiányos vérszegénység és a kismedencei gyulladásos megbetegedések kockázatát. Alkalmazása során ritkábban fordul elő az emlő és a petefészek jóindulatú daganatos megbetegedése. Segít a méhen kívüli terhesség elkerülésében, csökkenti a méhtest, valamint a petefészek rákos elfajulásának veszélyét. Nem egyértelműen bizonyított, de több vizsgálat szerint előnyös hatása van a reumás ízületi gyulladások, a pajzsmirigy-túlműködés, a fekélybetegség, a csontritkulás és a méh jóindulatú izomdaganata kialakulásának megelőzésében.

Az esetleges kedvezőtlen hatások közül kiemelendő a szedés elkezdésekor néha fellépő kellemetlen szubjektív panaszok, amelyek nehezítik a tabletta elfogadását. Hányinger, esetenként hányás, fejfájás, mellfeszülés jelentkezhet, ezek a panaszok azonban az első három hónapban fokozatosan megszűnnek. Ritkán, de akkor nem elhanyagolható mértékben a hormonális fogamzásgátlók májkárosító hatásúak lehetnek, hajlamosíthatnak trombózisra, előidézhetnek magas vérnyomást, visszérgyulladást és testsúlynövekedést. Nem javallt a tabletta szedése 35 évnél idősebb, erősen dohányzó nők, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők (súlyos hypertonia, artériás vagy vénás trombózis) májbetegek, ösztrogén függő daganatos megbetegedésben szenvedők (emlőcarcinoma) esetében, illetve ha mégis, akkor csak szakorvossal történt részletes megbeszélés, kivizsgálás után.

A hormonális fogamzásgátlás típusai

A tablettás forma mellett ma már léteznek injekciós készítmények, sőt bőr alá beültethető változatok (implantátumok), illetve méhen belüli hormonális fogamzásgátló eszközök.

1. Tabletták

Hazánkban jelenleg számos hormonális fogamzásgátló tabletta kapható. Ezek alapvetően három csoportba sorolhatók: különböző összetételű, kombinált fogamzásgátló tabletták (A.); csak progeszteron hatású készítményt tartalmazó tabletta (B.); sürgősségi ("esemény utáni") fogamzásgátló készítmény (C.).

A. A tablettákban, attól függően, hogy a tüsző- és a sárgatesthormon (ösztrogén, illetve gesztogén hatású anyagról van szó) aránya milyen, megkülönböztethetünk egy-, két- és háromfázisú készítményeket. Az egyfázisú (monofázisos) tablettákban (1. táblázat) a két hormonféleség aránya állandó. A kétfázisú (bifázisos) tabletták (2. táblázat) kétféle összetételben tartalmazzák az ösztrogént és a gesztogént. A csomag első felében levő szemek tüszőhormon túlsúlyt mutatnak, a csomag második felében levő szemekben pedig a sárgatesthormon a domináns. A háromfázisú (trifázisos) tabletták (3. táblázat) az előbbi két fázis mellett, a kettő között, középidőben egy harmadik összetételű tablettacsoportot is tartalmaznak.

Az ösztrogéntartalom az újabb készítményekben egyre kevesebb, a korábban használt 50 ug-os dózis helyett ma már csak 30, illetve 20 ug-t tartalmaznak. A gesztogéntartalmú komponensek szempontjából a fejlődést az ún. második, illetve harmadik generációs gesztogének alkalmazása jelenti, amelyek egyéb, nem kívánt hormonális, valamint anyagcsere hatásai elhanyagolhatóak. A legmodernebb gesztogénekkel kapcsolatban ugyanakkor az utóbbi két évben felmerült, hogy alkalmazásuk mellett esetleg gyakoribb a mélyvénás trombózis előfordulása. A kérdés ma sem tisztázott egyértelműen, ezért a kombinált fogamzásgátló tabletták használatával összefüggésben nem indokolt a jelenlegi gyakorlat megváltoztatása. A nálunk kapható kombinált fogamzásgátló tabletták biztonságosak, az egyéb fogamzásgátló módszerek közül ezek hibarátája a legalacsonyabb.

B. A csak progeszteron hatású készítményt tartalmazó tablettát szokták "minipill"-nek is nevezni (4. táblázat), amely nem a tabletta méretére, hanem összetételére utal, mivel az csak sárgatest-hormon hatású anyagot tartalmaz, hiányzik abból a tüszőhormon hatású komponens. Előnye, hogy olyan esetekben is adható, amikor a kombinált tabletták használata különböző okok miatt nem javallt: ilyen például a szoptatás idején történő alkalmazás; 35 évnél idősebb dohányzó nők, illetve általában az ösztrogének adásának kontraindikációja esetében. Hátránya viszont a kombinált tablettákhoz képesti kisebb biztonság, amelyet az egy komponens és az alacsonyabb hormontartalom magyaráz.

C. Az "esemény utáni" tabletta (5. táblázat) - miként azt a név is jelzi - a már megtörtént közösülés után, sürgősségi esetekben kell bevenni. Kifejezetten olyan szituációkra alakították ki, amikor előre nem tervezett közösülés történik, így a nem kívánt terhességre sem lehet felkészülni. Rendszeres alkalmazásával paradox módon épp a nem kívánt terhesség létrejöttének esélye nő, másrészt egyéb komplikációk (pl. vérzészavar) is kialakulhatnak.

2. Injekciós készítmények

(6. táblázat)

A tablettás változat mellett ismertek a hormonális injekciós készítmények is. A progeszteron-injekciót 12 hetente adják be a női szervezetbe. Szülés után javallt azoknak, akiknek a spirál felhelyezésére várniuk kell. Alkalmazzák endometriózis betegségben szenvedők, továbbá miómák vagy más méhbántalmak esetében is. Segítségével hónapokra megoldható a nem kívánt terhesség elleni magas fokú védelem. Hátránya viszont, hogy a tablettás módszerhez képest gyakrabban okoz vérzészavart, továbbá az egyszer már beadott készítmény hatása nem függeszthető fel, ha közben a fogamzásgátlást valamilyen okból mégis abba kellene hagyni.

3. Implantátumok

Az implantátumok szintén hoszszú távra, de az injekciós készítményektől eltérően nem hónapokra, hanem évekre biztosítják a kívánt hatást. A kis méretű kapszulát általában a bőr alá ültetik be. A hormontöltet lassan és egyenletesen szabadul és szívódik fel, ezzel biztosítva a tartós védelmet a nem kívánt terhesség ellen. Használata során viszonylag gyakran fordul elő vérzészavar, de eltérően az injekciótól, az implantátum bármikor eltávolítható, hatása így eliminálható.

4. Méhen belüli eszközök

(7. táblázat)

Viszonylag új módszerről van szó, amely helyileg erős hormonhatást fejt ki. A méhnyak csatornájának nyákmennyisége csökken, viszkozitása nő, így az ondósejtek és a kórokozók nem tudnak feljutni a méhbe. Amennyiben a petesejt mégis megtermékenyülne, az eszköz a petesejt méhnyálkahártyába való beágyazódását akadályozza meg. Aktív hatóanyaga öt éven át biztosítja a fogamzásgátló hatást. Jól ötvözi a hagyományos spirál és a hormonális fogamzásgátlás egyéb módszereinek kedvező hatásait, véd a kismedencei gyulladásoktól. Eltávolítása után a fogamzóképesség azonnal helyreáll.

A hormonális fogamzásgátlás valamely módszerének alkalmazása előtt feltétlenül célszerű egy korrekt nőgyógyászati vizsgálat elvégzése; értve ez alatt mindenekelőtt a gondos anamnézis-felvételt, a rákszűrést, a hüvelyi ultrahangvizsgálatot, valamint a laborvizsgálatot (vér-, vizeletvizsgálat). A hormonális fogamzásgátlásnak - negatív lelet birtokában is - legfeljebb egy évre szabottnak kell lennie. Tekintettel például a fogamzásgátló tabletták sokféleségére, választásukban többek között a 8. táblázatba foglalt szempontok adhatnak segítséget.

Befejezésül ismételten szükségesnek tartjuk kiemelni a háziorvosok és a nőgyógyászok közötti együttműködés fontosságát. Az a napi kapcsolatokon nyugvó bizalom, ami a háziorvos és betege között fennáll, ad ugyanis kellő alapot arra, hogy a nők megfelelő fogamzásgátlásához szükséges nőgyógyá-szati vizsgálatok is előzetesen megtörténjenek.

Dr. Szabari Erika, Dr. Garamvölgyi György, Dr. Horváth Jenő