Valószínűleg nincs egyetlen olyan ember sem, aki életében még sosem szédült. Köznapi értelemben a vertigo fogalma számos különböző érzést foglal magába, amelyek skálája az enyhe bizonytalanságérzéstől a hányingeren és eszméletvesztésen át a saját test vagy a környezeti tárgyak forgásának érzetéig terjedhet.
Mit értünk vertigo-n?
Ahhoz, hogy a vertigo okait megtaláljuk, fontos tudni, hogy mit ért a beteg szédülésen. A valódi szédülés, tehát a vertigo azt az érzetet jelenti, hogy a testünk vagy a környező tárgyak forognak. Ezen tünetek oka leggyakrabban a vestibulumnak, a belső fül egy bizonyos részének károsodása. Ez az érzés ugyanaz, mint amikor nagy sebességgel forgunk, például körhintán. Ha nem találunk nyilvánvaló okot a vertigóra, a szédülés betegség tünete is lehet.
Szédüléssel járó betegségek és zavarok:
- endokrin (hormonális) betegségek
- a belső fül betegségei
- a vérrel kapcsolatos rendellenességek
- szív- és érrendszeri betegségek
- idegrendszeri betegségek
- mérgezések
- szembetegségek
- fej- és nyaksérülések
- mozgási betegség (kinetosis), tengeribetegség
- éhség.
A központi idegrendszer szédüléssel járó betegségei
A szédülés a következő betegségek esetén fordul elő leggyakrabban:
- átmeneti ischaemiás (oxigénhiány miatti) rosszullét (TIA, beleértve a vertebrobasilaris elégtelenséget is)
- stroke
- daganat
- migrén
- epilepszia
- sclerosis multiplex
- fej-és nyaksérülés
- egyebek.
Miért szédülünk?
A belső fülben lévő perifériás egyensúlyszervből származó információk a vestibularis magvakba jutnak, amelyek az agytörzsben elhelyezkedő idegsejtcsoportok. Innen az ingerület az agykéreg halántéklebenyébe halad tovább. Az egyensúly kérgi központja felügyeli az egész test egyensúlyát, a fej és a törzs helyzetét. Ha e pálya bármely pontján akadály alakul ki, az szédülést okozhat.
Az egyensúlyt ellenőrző és fenntartó agyközpontok a belső fülben levő egyensúlyszervből és más érzékszervekből kapnak információt.
A szédülést gyakran kísérő tünetek:
A szédülést gyakran az alábbi pszicho-vegetatív zavarokkal együtt érzékeljük:
- hányinger
- hányás
- sápadtság
- verejtékezés
- szorongás.
Ez az egyensúlyszerv és az autonóm idegrendszer közötti szoros kapcsolat következménye. Minden károsodás, mely a vestibularis rendszert érinti, vegetatív zavarokat is okozhat. Leszámítva a szédülést kísérő szorongást, a szédülés önmagában nem veszélyes. Nagyon fontos viszont pontosan és gyorsan tisztázni, hogy mi a szédülést kiváltó ok.
Agyi betegségekkel összefüggő szédülésre jellemző tünetek
Az agyi betegségekkel kapcsolatos (centrális eredetű) szédülés nagyon ritkán egyedüli tünet, általában más neurológiai tünetekkel együtt fordul elő.
Az agyi betegségek tünetei:
- beszédzavarok
- kettős látás
- a kar vagy a láb gyengesége
- zsibbadás és bizsergés bárhol a testen
- eszméletvesztés.
A hallás általában nem érintett, a fülzúgás nem gyakori.
Ezek a centrális szédülés általános tünetei, azonban minden szédülést okozó betegségnek megvannak a saját jellegzetességei is. Az átmeneti ischaemiás rosszullétek és a stroke általában hirtelen alakulnak ki, egyszerre van jelen szédülés és kettős látás, tapintási zavarok, a karok és lábak gyengesége, a mozgáskoordináció elvesztése. A szédülés gyakran állandósul és néhány napig is eltart. A stroke általában az időskorban jellemző.
Az agydaganatokkal járó szédülés kialakulása fokozatos, általában egyre erősödő fejfájással együtt jelentkezik. Bizonyos testhelyzetekben a szédülés fokozódhat.
Migrén esetén a szédülés a fejfájást kíséri vagy meg is előzheti azt. A szédülés rohamokban jelentkezik, melyek között a beteg nem szédül és a feje sem fáj. Általában fiatal és középkorú betegek, különösen a nők szenvednek migrénben.
A szédülés az epilepsziának is lehet tünete. Ilyen esetekben a beteg szédül és eszméletét veszti (mozdulatlanság, "absence"), néha jelentkeznek rövid hallucinációk és sztereotip mozgások is, pl. rágás.
Mit tehetünk szédülés esetén?
Ha Ön alkalmanként szédül, forduljon háziorvosához. Ahhoz, hogy meg lehessen határozni a szédülés pontos okát és ki lehessen választani a megfelelő kezelési módot, széles körű fül-orr-gégészeti, neurológiai, belgyógyászati és endokrinológiai vagy egyéb szakorvosi vizsgálatok szükségesek.
Erősen fokozódó szédülés esetén, amelyhez beszédzavarok, végtaggyengeség vagy
-ügyetlenség, kettős látás, némaság vagy más érzékelési zavar is társul, mindig hívjon orvost. Míg az orvos megérkezik, feküdjön le és mérje meg a vérnyomását. Ha magas, ne próbálja túl gyorsan csökkenteni azt. Fontos: a vérnyomás normál szint alá való csökkentése gyakran még veszélyesebb, mint a magas értéken való tartása. Ne vegyen be semmilyen gyógyszert az orvos utasítása nélkül.
A diagnózishoz szükséges vizsgálatok
Ha a szédülés mögött centrális ok gyanítható, szükség van az agyat ellátó artériák ultrahangos vizsgálatára, EEG-re, CT vagy MR vizsgálatra. A legbonyolultabb és legköltségesebb vizsgálatok azonban nem mindig szükségesek, mivel a diagnózist sokszor már az egyszerűbb vizsgálatok alapján is fel lehet állítani.
A szédülés kezelése
Azon betegeknél, akiknél a szédülés hátterében centrális ok feltételezhető, szükség lehet kórházi kezelésre is. A kezelés célja főként a tünetek megszüntetése. A gyógyszeres kezelés fontos szerepet játszik a tünetek enyhítésében és a betegnek a normál életvitelhez való visszatérésében. Az alkalmazható gyógyszerek a következők: érrendszerre ható gyógyszerek, antiepileptikumok, hányáscsillapítók és más szerek.
Az agydaganat sebészi beavatkozást igényel.
Az egyensúlyszervre ható gyógyszereket alkalmazzák mind a kezelés, mind a megelőzés során.
Drinfo, Solvypharma
